A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. (...) eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi ügyében a Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2022. 10. 28. napján kelt F.36/2022 sz. alatt hozott határozata ellen eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán, a 2023. 05. 03. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának F/36/2022 sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Pest Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába 20.000.-Ft, azaz Húszezer forint mérsékelt másodfokú átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Pest Megyei Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa 2022. október 28-án fegyelmi határozatot hozott F.36/2022. sz. alatt eljárás alá vont ügyvéddel szemben indított fegyelmi eljárásban és megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elkövette az 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. §-nak a) pontja szerinti, 1 rb. gondatlan fegyelmi vétséget, és ezért 150.000 Ft (Egyszáz ötvenezer) forint pénzbírságot szabott ki vele szemben, és egyben kötelezte 80.000 Ft (Nyolcvanezer) forint átalányköltség megfizetésére is.
Az elsőfokú határozat megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd (...) 2021. április 26. napján adásvételi szerződést szerkesztett (...) és kk. (...) eladók, és a panaszos (...) vevő között, az eladók résztulajdonában álló (...) hrsz. alatti, „kivett üdülő és hétvégi ház, horgászház és udvar” megjelölésű ingatlan 726/17046 hányad vonatkozásában.
Az elsőfokú fegyelmi tanács a lefolytatott bizonyítás után megállapította, hogy az adás-vételi szerződés nem volt alkalmas joghatás kiváltására.
A megállapított tényállás szerint az eljárás alá vont ügyvéd elkövette az Üttv. 107. § a) pontja szerinti fegyelmi vétséget. A határozat szerint az ügyvéd az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint a meghatározott kötelezettségét nem megfelelően teljesítette.
A határozat rámutatott, hogy az Üttv. 42. § (4) bekezdése szerint az okiratszerkesztés során az ügyvédnek úgy kell eljárnia, hogy az ügyfél kinyilvánított akarata – az Alaptörvény, a jogszabályok, az Európai Unió kötelező erővel bíró aktusainak kereti között – az ügyfél érdekeinek megfelelően, továbbá joghatás kiváltására alkalmas legyen.
Az elsőfokú határozat két körben, egyrészt a Ptk. 5:81. § (1) bekezdése és a Ptk. 6:222. § (1) bekezdésében meghatározott elővételi joggal kapcsolatos szabályok megsértésében, másrészt a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 154. § (2) bek. a) pontjában meghatározott gyámi letétbe történő szabályok megsértése miatt állapította meg az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét.
Az elsőfokú határozat hivatkozik a Kúria 2021.147. számú jogesetére is ez elővételi jog gyakorlása során.
A határozat rögzíti, hogy a bizonyítékok értékelése során az elsőfokú fegyelmi tanács a tényállást a panaszos bejelentése és tanúvallomása, valamint (...) tanúk vallomása, és a csatolt okiratok, különösen az adásvételi szerződés és a gyámhivatali eljárást megszüntető végzése alapján állapította meg.
Az elsőfokú fegyelmi tanács tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a kiemelt, ingatlanokra vonatkozó jogügyletek szabályait nem tartotta be és a vevőnek kárt okozott, pénzbírság kiszabását tartotta szükségesnek és elégségesnek, annak ellenére, hogy a panaszolt ügyvéd korábban még nem volt marasztalva fegyelmi ügyekben, és a panaszolt ügyvéd fegyelmi előéletére is figyelemmel a pénzbírságot jóval a középmérték alatt szabta ki, és kötelezte a költségek megtérítésére.
Eljárás alá vont ügyvéd, a fegyelmi határozat ellen, a törvényes határidőben fellebbezést terjesztett elő, melyben kérte, hogy a fegyelmi határozatot helyezzék hatályon kívül, és kérte az eljárás megszüntetését, és azt megállapítani, hogy az Üttv. 107. § a) pontja szerinti 1 rb. gondatlan fegyelmi vétséget nem követte el, és mentesíteni kérte magát a pénzbírság és az átalányköltség megfizetése alól.
Másodsorban kérte, hogy abban a nem várt esetben, ha és amennyiben a másodfokú fegyelmi tanács is arra az álláspontra helyezkedik, hogy az eljárásával tényszerűen és gondatlanságból fegyelmi vétséget valósított meg, úgy kérte, hogy a fegyelmi határozatot változtassák meg, és vele szemben írásbeli megrovást szabjanak ki.
Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a Kúria 2001. 147. számú (helyesen 2021.) döntése 2021. április 26. napján még nem volt közzé téve, és az elővásárlási jog szabályainak a gyakorlata folyamatosan változik.
Hivatkozott arra, hogy a gyámhivatali eljárásra nem volt megbízása, és e körben ő nem kapott gyámhivatali felhívást.
Álláspontja szerint téves az Inytv. 47. § (3b) bekezdésre való hivatkozás is, mely szerint ugyan lett volna lehetőség a szerződésnek az ingatlan nyilvántartási érkeztetésére, de gyámhatósági jóváhagyás hiányában ezen ügyintézést nem tehette folyamatba.
Hivatkozott arra, hogy a vevőt ért esetleges kár bekövetkezése nem neki, hanem a kiskorú eladó képviseletében eljáró törvényes képviselőnek róható fel.
Kérte azt is figyelembe venni, hogy fegyelmi vétség miatt eddig nem volt elmarasztalva.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Vezető Fegyelmi Biztosa az észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyására tett indítványt, annak megváltoztatását nem tartotta indokoltnak.
Rámutatott a fegyelmi biztos, hogy a hivatkozott szerződés nem volt alkalmas joghatás kiváltására, bár ugyanakkor a megbízás kiterjedt a Földhivatali eljárásra, és a szerződés mégsem került oda bemutatásra, a függőben tartási kérelem ellenére sem. Észrevételezte azt is, hogy merőben szokatlan, hogy a gyámhatósági eljárást az ügyvéd kizárja a megbízása köréből.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának másodfokú fegyelmi tanács 2023. május 3. napján tárgyalást tartott, ahol a panaszolt ügyvéd személyesen megjelent és fenntartotta a fellebbezését.
A másodfokú fegyelmi tanács széles körben áttekintette az elsőfokú eljárást, és megállapította, hogy azt szabályszerűen folytatták le, eljárásbeli hiányosságot nem észlelt.
Megállapította, hogy a fellebbező fél előadása annyiban megfelelt a valóságnak, hogy a hivatkozott 2021.évi 147 sz. Polgári elvi döntés – bár 2020. december 8-án kelt, de az csak 2021. május 10-én lett közzé téve, tehát 2021. április 26-án, a szerződéskötés napján nem volt még ismert.
Ezen tévedésnek a határozatban az ügy érdemére azonban nem volt kihatása.
A fellebbező ügyvéd a tárgyaláson elismerte, hogy az ügyben tényvázlattal, vagy külön megbízási szerződéssel nem rendelkezett, de a felvett munkadíjat már visszafizette.
Megjegyzi a másodfokú tanács, hogy mindenre kiterjedő kioktatást tartalmazó tényvázlat hiányában a gyámhivatali eljárás mellőzésére való hivatkozás nem foghat helyt, és a tényvázlat hiánya önmagában is jogellenes, azonban ezt a tényt nem tette fegyelmi vétség tárgyává az elsőfokú eljárás.
Az Üttv. 29. § (1) bekezdése szerint ugyanis a megbízási szerződést írásba kell foglalni, kivéve, ha az csak jogi tanácsadásra irányul.
(2) Az (1) bekezdés szerinti írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.
(3) Az okiratszerkesztésre és az ahhoz kapcsolódó jogi képviselet ellátására irányuló megbízási szerződés tartalmi elemeit az okiratot szerkesztő ügyvéd által ellenjegyzett szerződés is tartalmazhatja.
Jelen esetben ilyen megbízási szerződést sem készített az eljárás alá vont ügyvéd.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú fegyelmi tanács arra, hogy a megállapított tényállás szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 107. §-nak a) pontját, ezért pénzbírságot szabott ki.
Megállapítható az is, és ezt is helyesen tartalmazta az elsőfokú határozat –, hogy az Üttv. 42. § (4) bekezdése szerint az okiratszerkesztés során az ügyvédnek úgy kell eljárni, hogy az ügyfél kinyilvánított akarata – az Alaptörvény, a jogszabályok, az Európai Unió kötelező erővel bíró aktusainak kereti között – az ügyfél érdekeinek megfelelően, továbbá joghatás kiváltására alkalmas legyen. A panaszlott ügyvéd által készített szerződés egyáltalán nem volt alkalmas erre.
Az elsőfokú határozat két körben állapította meg a panaszlott ügyvéd felelősségét, egyrészt a Ptk. 5:81. § (1) bekezdése és a 6:222. § (1) bekezdésében meghatározott elővételi joggal kapcsolatos szabályok megsértése, másrészt a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 154. § (2) bek. a) pontjában meghatározott gyámi letétbe történő szabályok megsértése miatt.
Megállapítja a másodfokú tanács, hogy a fellebbező ügyvéd azon hivatkozása, hogy a gyámhatósági eljárásra nem kapott megbízást az Üttv. 43. § (5) bekezdés szerint nem volt figyelembe vehető, illetve nem volt igazolt. E jogszabályhely alapján ugyanis, ha az ügyvédi tevékenység ellátásnak olyan okirat ellenjegyzése is részét képezi, amelynek valamely szerződő fele az okiratot szerkesztő ügyvédnek az adott ügy ellátására nem adott megbízást, az okiratot szerkesztő ügyvéd az okirat aláírását megelőzően írásban köteles e felet tájékoztatni arról, hogy az ellenjegyzés az okiratot szerkesztő ügyvéddel megbízási jogviszonyt nem hoz létre. Ilyen hivatkozás azonban nem történt, sőt tényvázlat sem készült.
Rámutat a másodfokú fegyelmi tanács, hogy gyámhatósággal kapcsolatos eljárásban a szerződéseknél, az ellenjegyző ügyvédnek olyan gondossági kötelme van, amely biztosítja, hogy egyrészt az eladó megkapja a tényleges vételárat, másrészt a vevő pedig megszerezhesse a tulajdonjogot. Ezt a gondossági kötelmet a panaszlott ügyvéd nem teljesítette az adásvételi szerződés szerkesztésekor.
Az Üttv. 42. § (5) bekezdése szerint az ügyvéd az ügyfél által előadott tényeket teljes körűnek, pontosnak és valónak fogadhatja el, azonban a (3) bekezdésben meghatározott követelmény érvényesülése érdekében tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, ha az ügyvédtől elvárható gondosság mellett az ügyfél által előadott tények teljes körűségével, pontosságával vagy valóságával kapcsolatban kétsége merült fel. A (6) bekezdés szerint az ügyvéd köteles az ügyfelet tájékoztatni a jogügylettel kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról, amely tájékoztatásról sem készült tényvázlat.
A másodfokú fegyelmi tanács összességében arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú eljárásban hozott határozat jogszerű és megalapozott, annak a megváltoztatásra nem látott lehetőséget. A határozatban rögzített megállapításokat a másodfokú fegyelmi tanács is helyesnek tartotta, és miután az kellőképpen megindokolt és alapos volt, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A fellebbezési eljárás keretében azonban lehetőséget látott a másodfokú tanács, hogy a panaszlott ügyvéd fegyelmi előéletére és családos állapotára figyelemmel a másodfokú fegyelmi eljárás átalány költségét mérsékelt összegben állapítsa meg, a büntetési célok figyelembevételével.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontjának előírása figyelembevételével az elsőfokú határozatot – indokolásbeli kiegészítésekkel – helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 35.7 pontja, a 40.2. c) pontja és a 40.9. pont alapján a másodfokú eljárás során felmerült 20.000.-Ft mérsékelt kamarai általány költség megfizetésére kötelezte a másodfokú fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet.
A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a másodfokú fegyelmi tanács a Fe. 35.5. pontja alapján rendelkezett.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja.
A határozat jogerős és 2023. július 4. napján végrehajtható.