A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Fejér Megyei regionális fegyelmi bizottság fegyelmi tanácsának 2022. október 28. napján F.27/2022. sz. alatt hozott határozata ellen eljárás alá vont ügyvéd bejelentett fellebbezés folytán 2023. június 7. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Fejér Megyei Regionális fegyelmi bizottság fegyelmi tanácsának F.27/2022. sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Veszprém Megyei Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Veszprém Megyei Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
I. Az első fokú határozat
[1] A Fejér Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság az F. 27/2022. számú határozatával megállapította, hogy dr. (...) ügyvéd az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. 107. § a) pontja alapján 3. rb. szándékos, fegyelmi vétséget követett el, ezért 150.000 Ft pénzbírsággal sújtotta és kötelezte 80.000 Ft azaz Nyolcvanezer forint eljárási költség viselésére.
II. A tényállás
[2] (...) alatti lakos bejelentő szerint az eljárás alá vont ügyvéd készítette és jegyezte ellen a (...)–i 217/2 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában
a) 2021. június 10. napján azt az adásvételi előszerződést, amely a bejelentő, mint vevő, további két másik személy, mint eladó között jött létre azzal, hogy mindkét eladó az ingatlan 36/200 tulajdoni hányadát eladja a vevőnek, összesen a 72/200 hányadot 6,5 millió forint vételárért. Az előszerződés megkötésekor a vevő átadott az eladóknak 2.2 millió forint foglalót.
b) 2021. október 4. napján azt az adásvételi szerződést, amely a fenti ingatlanra, a fenti felek között jött létre azzal az eltéréssel, hogy az egyik eladó csak 30/200 hányadot adott el a bejelentőnek, mivel az
c) ugyanaznap létrejött (eljárás alá vont ügyvéd által ellenjegyzett) ajándékozási szerződés szerint 6/200 hányadot a bejelentőnek ajándékozott. A 66/200 hányad vételára 6.5 millió forint volt, amelyből a bejelentő a még fennmaradó 4,3 millió forintot az eladóknak a szerződéskötés napján kifizette.
[3] A fentiekben írt egyik okirat sem tartalmazza az arra való figyelemfelhívást, hogy a Ptk. 5:81. § (1) bekezdés alapján a társtulajdonosoknak elővásárlási joguk van, illetve az ekkor alkalmazandó eljárási rendet (Ptk. 5:81. § (2)–(5) bekezdés).
A bejelentő tulajdonjogát a 6/200 hányad tekintetében 2021. október 12-én, míg a 66/200 hányad vonatkozásában – az elővásárlási jog figyelmen kívül hagyásával – 2021. november 4-én bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.
Időközben a bejelentő az ingatlan felújítását elvégezte, amelyre közel 3 millió forintot költött.
[4] Ezt követően az ingatlan – eladókon kívüli – másik két tulajdonosa jogvitát kezdeményezett, ugyanis őket az elővásárlási jogukról nem tájékoztatták.
Az ügyvéd javaslatára úgy orvosolták a problémát, hogy a bejelentő a 2021. december 20. napján kelt adásvételi szerződéssel eladta a 72/200 hányadát a két másik tulajdonosnak 6.5 millió forint vételárért. Ugyanaznap – szintén az ügyvéd tanácsára – készült megállapodás szerint a bejelentő és a két másik tulajdonos a közöttük levő jogvitát lezártnak tekinti és kizárja az egymással szembeni jogérvényesítés lehetőségét.
[5] A bejelentő azt panaszolta, hogy
– a szerződésekkel kapcsolatos írásbeli megbízási szerződéseket az ügyvéd számára nem adta át,
– az ajándékozási szerződés leplezett szerződés,
– az elővásárlási szerződés, illetve a 2021. október 4. napján kelt adásvételi szerződés aláírásakor az ügyvéd nem tájékoztatta a feleket az elővásárlási jogról,
– a 2021. december 20. napján létrejött megállapodás aláírásakor nem tájékoztatta öt arról, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén igényérvényesítési joga lehet.
[6] A vezető fegyelmi biztos felhívta az ügyvédet, hogy iratait csatolja, illetve tájékoztatta, hogy jogosult a bejelentésre észrevételeket tenni, védekezését előterjeszteni. Az ügyvéd észrevételeket nem tett, iratait nem csatolta.
[7] A panaszlott ügyvéd írásban nyilatkozott az ügyben. Ennek lényege, hogy álláspontja szerint a bejelentő teljes mértékben tisztában volt a jogi helyzettel, és ő nem tett mást, mint a bejelentő akaratának megfelelően elkészítette a kért ajándékozási és adásvételi szerződést.
Előadta, hogy bejelentőt több éve ismeri, több megbízást teljesített a számára. Tulajdonképpen baráti viszonyban és bizalmas ügyvéd ügyfél kapcsolatban voltak. Emiatt nem készült megbízási szerződés. A tulajdonjog átvezetése után dr. (...) ügyvéd úr e-mailben tájékoztatta őt, hogy az ingatlan társtulajdonosai (...) és (...) bejelentették, hogy álláspontjuk szerint az ajándékozási szerződést a felek azért kötötték, hogy megkerüljék a társtulajdonosok elővásárlási jogát tekintetei arra, hogy a bejelentő az ajándékozás lévén társtulajdonossá vált így az adásvételi szerződést számukra nem küldték meg.
Bejelentőt tájékoztatta a levélről, aki azt a döntést hozta többszöri egyeztetés után, hogy eladja az ingatlanrészét (...) és (...) társtulajdonosoknak és nem pereskedik semmint alperes tulajdonjog megállapítása kapcsán sem, mint felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
Ezt az adásvételi szerződést is ő szerkesztette Dr. (...) ügyvéd úrral történt egyeztetés után. Az utóbbi szerződéssel egyidejűleg megállapodtak a felek, hogy egymással szemben követelésük nincs és a perindítás lehetőségéről lemondanak, jogvitájuk rendezett. A bejelentő ezt is aláírta és kijelentette, hogy akaratának megfelelően készítette el az okiratot szerkesztő ügyvéd.
[8] A Fegyelmi Tanács az iratok alapján 3 rendbeli fegyelmi vétség elkövetését állapította meg, az alábbiak szerint:
a) a szerződésekkel kapcsolatos írásbeli megbízási szerződéseket az ügyvéd számára nem adta át. Mivel az ügyvéd iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget és észrevételt sem tett, ezért az Üttv. 29. § (2) bekezdése alapján az eljáró tanács megállapította, hogy az ügyvéd nem tett eleget a megbízási szerződés írásba foglalási kötelezettségének.
b) az ajándékozási szerződés leplezett szerződés.
A Fegyelmi Tanács szerint a csekély tulajdoni hányadra vonatkozó ajándékozást semmi nem indokolta, a kétféle szerződés azonos napon történő megkötésének oka kizárólag a tulajdonosi elővásárlási jog érvényesítésének meghiúsítása volt. Ezért az ügyvéd szerződés készítésére vonatkozó közreműködése jogszabályi rendelkezés megkerülésére irányult, ezért az az Üttv. 42. § (3) bekezdésébe ütközik, amely szerint az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos és az európai közösségi jogász köteles megtagadni az okiratszerkesztést, ha az akaratnyilvánítás jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul.
c) iratcsatolási kötelezettség elmulasztása
A Fegyelmi tanács tényként állapította meg, hogy az ügyvéd az iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget. Az Etika Szabályzat 12.3. pontja rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója – függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot – az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat – kamarai jogtanácsos, illetve jogi előadó esetében azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult – köteles becsatolni.
[9] A büntetés kiszabása során az eljáró tanács súlyosító és enyhítő körülményt nem észlelt.
III. A fellebbezés
[10] A határozat ellen eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. Fellebbezésében előadta, hogy:
a) Nem lehet megállapítani a határozatból vagy egyéb eljárási cselekményekből nyilatkozatokból, hogy milyen egyéb iratot nem csatolt, ami akadályozta a fegyelmi eljárást. Nem lehet megállapítani a határozatból, hogy irat csatolási kötelezettség megszegése miben merült ki, és milyen irat tekintetében lehet megállapítani, amit nem ismert a Fegyelmi Tanács.
Álláspontja szerint a hallgatás joga a fegyelmi eljárásban akárcsak büntető eljárásban az Alaptörvényben biztosított alapjoga.
b) Az okiratok szerkesztésével és tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban előadja, hogy a fegyelmi határozat gyakorlatilag csak a panaszos álláspontját fogadta el. A panaszos álláspontjával szemben az ő előadását, nyilatkozatát semmilyen módon nem értékelte a Fegyelmi Tanács. Álláspontja szerint a panaszos nyilatkozatán kívül más bizonyíték nem áll rendelkezésre a fegyelmi ügyemben ezzel szemben az általa előadott tényállás ezeket cáfolja.
c) A szerződéseket a felek akaratának megfelelően készítette el, a felek akaratát nem ő irányította.
IV. A Fegyelmi Főbiztos nyilatkozata
[11] A Fegyelmi Főbiztos álláspontja szerint az elsőfokú Fegyelmi Tanács megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett okirat jogszabály megkerülésére irányul és ezért az eljárás alá vont ügyvéd terhére az Üttv. 1. §-ban foglalt, általános ügyvédi alapelvek szándékos megsértését rótta. Ezzel a megállapítással szemben az eljárás alá vont ügyvéd sem a vizsgálati eljárás során, sem fellebbezésében nem ajánlott fel semmiféle ellenbizonyítást.
Szintén megalapozottnak tartja azt a megállapítást, hogy a megbízás írásba foglalásának elmaradásával az eljárás alá vont ügyvéd szándékos fegyelmi vétséget követett el, hiszen tisztában volt ezzel a kötelezettségével és jelen esetben épp annak elkészítése volna alkalmas az általa védekezésül felhozottak alátámasztására.
A Fegyelmi Tanács – nyilván elírás folytán elővásárlási szerződés –, értelme alapján azonban az előszerződés, majd pedig a végleges adásvételi szerződés hibájaként nem rótta fel, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem oktatta ki a feleket a tulajdonostársakat megillető elővásárlási jogról, az azzal kapcsolatos eljárási rendről és annak jogkövetkezményeiről, ha valamelyik tulajdonostárs gyakorolja az őt megillető elővásárlási jogát.
Felrótta ugyanakkor az iratcsatolási kötelezettség nem teljesítését. Az eljárás alá vont ügyvéd részére 2022. augusztus 31. napján kézbesített határozat, vastagított betűvel emelte ki – az eljárás alá vont ügyvédnek szóló felhívást, hogy 8 napon belül köteles megküldeni az ügyben keletkezett iratokat. A szavak elsődleges jelentése szerint a normából az következik, hogy az eljárás alá vont ügyvéd iratcsatolási kötelezettsége független attól, hogy a bejelentő nyújt-e be okiratokat panasza mellé vagy sem. Sőt, bizonyos esetekben felmerülhet annak igénye, hogy a fegyelmi eljárás során az eljáró tanács a bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt okiratok egybevetésével jusson bizonyos megállapításokra, az okiratok összehasonlításának jogi relevanciája lehet. Miután az eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd semmilyen, az ügy kapcsán keletkezett okiratot (így köztük olyanokat sem, amik okszerűen csak nála volnának fellelhetőek, mint az ügyfelek azonosítása kapcsán keletkezett iratokat vagy tulajdoni lap másolatokat) nem csatolt, így az elsőfokú Fegyelmi Tanács megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vont ügyvéd iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget és ezzel megszegte az ügyvédi hivatás magatartási szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 12.3. pontjában foglaltakat és ezzel egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Miután a fellebbezés a kiszabott fegyelmi büntetés körében nyilatkozatot nem tartalmaz, arra reagálni nem kívánt.
Fentiekre figyelemmel indítványozza, hogy a Tisztelt Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú fegyelmi tanács határozatát hagyja helyben és kötelezze őt a másodfokú eljárással felmerült költségek megfizetésére.
V. A Másodfokú Fegyelmi Tanács határozatának indokai
[12] Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben új tény vagy bizonyíték nem lett előterjesztve, és a fellebbező fél sem vitatta a ténybeli megállapításokat, a Másodfokú Fegyelmi Tanács a tényállást az elsőfokú határozatban megállapított tényállás szerint fogadta el.
[13] A Másodfokú Fegyelmi Tanács egyetértett az Országos Fegyelmi Főbiztos véleményével, miszerint a 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 12.3. pontjában előírt kötelezettség olyan előírás, amelyet attól függetlenül kell az eljárás alá vont ügyvédnek teljesítenie, hogy a védekezése során milyen elveket kíván követni. A fegyelmi eljárás célja, hogy annak során a tényállást a lehető legteljesebb mértékben feltárják, és annak alapján megállapítsák, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi tevékenysége során megtartotta-e az ügyvédségre vonatkozó szabályokat.
Ennek ellenőrzése az ügyvédi kamara, mint köztestület mindenkori kötelezettsége, és ennek teljesítése nem függhet attól, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a védekezése során mit tart célszerűnek a saját szempontjából.
Iratok hiányában a Másodfokú Fegyelmi Tanács kénytelen volt azt is megállapítani, hogy megbízási szerződés nem készült. A megbízási szerződés írásba foglalását csak jogi tanácsadás esetén lehet mellőzni, annak elmaradása nem indokolható azzal, hogy egyébként az ügyvéd az ügyfelével esetleg baráti viszonyban is van.
[14] A Másodfokú Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvédnek azt a védekezését sem, hogy ő csak a felek akaratát foglalta írásba, és nem ő irányította a felek akaratát. Ebben a körben a Másodfokú Fegyelmi Tanács egyetértett a Fegyelmi Tanács álláspontjával, ami szerint a csekély tulajdoni hányadra vonatkozó ajándékozást semmi nem indokolta, a kétféle szerződés azonos napon történő megkötésének oka kizárólag a tulajdonosi elővásárlási jog érvényesítésének meghiúsítása volt, és ezzel az eljárás alá vont ügyvéd jogszabályi rendelkezés (az ún. törvényes elővásárlási jog) kijátszására irányuló okiratokat szerkesztett.
[15] A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja.
A másodfokú fegyelmi tanács határozatát az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. 138. § (1) bekezdés b) pontjában írtak alapján hozta meg.
A határozat jogerős és 2023. július 25. napján végrehajtható.