A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa dr. [név1] budapesti ügyvéd és dr. [név2] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2022. év december hó 05. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 150.000.- Ft pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek végrehajtását 2 évre felfüggeszti.
A Fegyelmi Tanács megállapítja továbbá, hogy dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.
A Fegyelmi Tanács kötelezi dr. [név1] eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000,- Ft átalányköltséget fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara 10900011–00000007–20950113 számú bankszámlájára.
A Budapesti Ügyvédi Kamarához a 2022. február 2. napján érkezett bejelentés szerint M.P. és M.Gy.I.-né dr. [név2] és dr. [név1] ügyvédek ügyvédi tevékenységéből eredő kötelességszegését kifogásolták. A bejelentők többek között hivatkoztak arra, hogy a 2015.11.20-ai közlekedési balesetükkel összefüggő kárügyintézéssel kapcsolatos jogi képviselettel bízták meg dr. [név1] eljárás alá vont ügyvédet, aki később – a bejelentők tájékoztatása és beleegyezése nélkül – megbízta a képviseletükkel dr. [név2] eljárás alá vont ügyvédet (a továbbiakban: Helyettes Ügyvéd). A bejelentés szerint több tevékenység és mulasztás is megállapítható az ügyvédek terhére:
– elsőként a 2018.11.20. napján benyújtott keresetlevéllel került sor bíróság előtti igényérvényesítésre, de miután a bíróság a keresetlevelet visszautasította, 30 napon belül nem került előterjesztésre ismételten a perfelvételre alkalmas keresetlevél, így annak benyújtásához fűződő joghatások nem maradtak fenn, így a gépjármű vezetőjével kapcsolatban a veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési igény 3 éves elévülési ideje eltelt;
– az ügyről való tájékoztatás hiánya;
– az ismételt bírósági igényérvényesítés során a perfelvételi tárgyalás elmulasztása, melynek következtében az eljárás megszüntetésére került sor.
A bejelentés kitért arra is, hogy a pervesztés miatt a bejelentőknek kára keletkezett, amely 656.715.- Ft bírósági illeték, az alperes részére fizetendő 100.000.- Ft perköltség összegéből áll, valamint a bejelentők elestek a Helyettes Ügyvéd által 5.472.635.- Ft összegben megjelölt kártérítési igényük érvényesítésétől is. A bejelentéshez számos irat csatolására került sor, többek között a Kerületi Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának határozata is, amely szerint a bejelentőket az adott balesettel összefüggésben a szabálysértési hatóság a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt figyelmeztetésben részesítette.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről az eljárás alá vont ügyvédeket tájékoztatta, továbbá felhívta a figyelmüket arra, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül elektronikusan kötelesek, az ügyre vonatkozó észrevételeiket pedig jogosultak a Kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvédek részletes igazoló nyilatkozataikban a fegyelmi vétség elkövetését nem ismerték el, kérték a panasz „elutasítását”. Az eljárás alá vontak a nyilatkozatukhoz számos iratot csatoltak.
A fegyelmi biztos 2022. május 05-én kelt határozatával az eljárás alá vontakkal szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett. A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában rögzítette, hogy álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvédek
– az Üttv. 1. § (1) bekezdésének 1. § (3) bekezdésének, 28. § (3) bekezdésének, az Ügyvédi Etikai Szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) 2.2., 2.4., 5.12.b), 13.10. pontjának rendelkezéseit sértették meg azzal a magatartásukkal, hogy a rájuk bízott ügyet nem látták el, továbbá a nyilvánvalóan peren kívül nem érvényesíthető követelést úgy kívánták perben érvényesíteni, hogy a Ptk. 6:638. §-a szerinti igényérvényesítési határidő utolsó napján nyújtották be a keresetlevelet, valamint annak visszautasítását követően nem gondoskodtak a keresetlevél ismételt – annak eredeti benyújtási idejére visszamenő hatályú fenntartása melletti – előterjesztéséről, és ezzel elzárták a bejelentőket az igényérvényesítési lehetőségüktől,
– a 2020. november 20-án előterjesztett kereseti kérelem kapcsán a tárgyalás elmulasztásával, valamint a mulasztást kimentő igazolás elmaradásával az ötéves általános elévülési időn belüli igényérvényesítés lehetőségétől is elzárták a bejelentőket, mivel a pert a bíróság a mulasztásra tekintettel megszüntette,
– azzal a magatartásukkal, hogy sem a peres eljárás esetleges kockázatairól, sem az ügy állásáról a bejelentőket nem tájékoztatták, továbbá annak ellenére, hogy 2016. június 9-én már nyilvánvaló volt, hogy a peren kívüli egyezség nem jöhet létre, a keresetlevelet csak további két évvel később terjesztették elő, megsértették az Üttv. 28. § (3) bekezdéséből, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 13.10. pontjából fakadó kötelezettségüket is,
– az Ügyvédi Etikai Szabályzat 13.10. pontja megsértését alapozza meg, és az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmat veszélyezteti, hogy az eljárás alá vont ügyvédek a peres eljárás megindításával minden ésszerű indok nélkül késlekedtek. E magatartásuk következménye, hogy már az új Polgári perrendtartás szabályai szerint kellett volna a keresetlevelet előterjeszteniük, amellyel kapcsolatos anomáliák és bírói gyakorlat okozta az eljárás alá vont ügyvédek álláspontja szerint a keresetlevél visszautasítását. Amennyiben az eljárás alá vont ügyvédek az ügyvédi hivatás alapvető rendelkezéseinek megfelelően, az Üttv. 1. § (1) és (3) bekezdésében foglaltak szerint jártak volna el, úgy nem kellett volna az új Pp. alkalmazásából fakadó bizonytalanság következményeit a bejelentőknek viselniük.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján összességében alapos gyanú merült fel arra, hogy dr. [név2] és dr. [név1] eljárás alá vont ügyvédek megsértették az Üttv. 1. § (1) és (3) bekezdésének, 28. § (3) bekezdésének, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.2., 2.4., 5.12. b) és a 13.10. pontjának rendelkezését, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 1rb. folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétséget követtek el.
A Fegyelmi Tanács érdemben fegyelmi tárgyalást tartott az ügyben, amelynek során az eljárás alá vont ügyvédek, valamint M.P. bejelentő meghallgatására is sor került. Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd részben elismerte a fegyelmi felelősségét, így abban is, hogy nem volt megfelelő szintű a kontrollja a helyettesként eljárt dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd felett, ilyen összefüggésben tartotta felelősnek magát amiatt, hogy hosszabb idő telt el jogi ügyintézés nélkül.
Bár a fegyelmi tárgyaláson ezzel ellentétes nyilatkozatot is tett, azonban elmondta azt is, hogy elképzelhető, hogy ő tartotta a kapcsolatot a bejelentőkkel. Dr. [név2] is csak általánosságban tudott nyilatkozni az ügyfelekkel, a bejelentőkkel történt kapcsolattartással összefüggésben, így azt gondolta, hogy az ügyfelek, a bejelentők a konkrét esetben is tájékoztatást kaptak, illetve utalt arra is, hogy dr. [név1] eljárás alá vont minden ügyben tájékoztatja az ügyfeleket. Az eljárás alá vontak egyezően nyilatkoztak arról, hogy mindabban, hogy hosszabb ideig, évekig nem történt jogi ügyintézés, szerepe volt annak is, hogy a jogalapban nem voltak biztosak.
Dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi kamara részére csatolta az ügyvédi biztosító határozatát, amely szerint a biztosító dr. [név1] ügyvéd biztosításának terhére 1.356.715.- Ft kárt és sérelemdíjat ismert el azzal, hogy az önrész összege 203.507.- Ft. A biztosító a határozat indokolásában utalt arra is, hogy mindezen összeg a bejelentőkkel szemben kiszabott illeték és a perköltség összegéből, valamint a bejelentők részére megállapított 300.000.- Ft–300.000.- Ft sérelemdíj összegéből áll.
A Kárrendezési Bizottság a határozatában ugyanakkor dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéddel szemben bejelentett kárigényt elutasította. Dr. [név2] észrevételeiben kifejtette azt is, hogy az Üttv. 112. § (1)–(2) bekezdése alapján álláspontja szerint a 2018. év végéig történt eljárási cselekmények elévülés miatt nem vonhatók az eljárás részévé, a fegyelmi biztos vonatkozó észrevételével nem ért egyet.
Dr. [név1] eljárás alá vont a fegyelmi tárgyaláson ugyancsak csatolt iratokat, így a dr. [név2] eljárás alá vont részére küldött emai1-jét, amellyel a perfelvételi tárgyalásra szóló idézés került megküldésre, valamint dr. [név2] válasz emai1-jét is, emellett az önrész megfizetésével összefüggésben banki elektronikus kivonatot is csatolt.
A fegyelmi biztos a fegyelmi tárgyaláson előterjesztett végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglalt tényállást annyi módosítással tartotta fenn, hogy a bírósági tárgyalásra vonatkozó idéző végzést dr. [név1] ügyvéd 2021. május 26-án küldte meg dr. [név2] helyettes ügyvédnek, aki május 27-én „köszönöm szépen” jelzéssel nyugtázta annak átvételét. Álláspontja szerint a fegyelmi vétség elkövetésének megítélésével összefüggésben két lényeges pont van, ami nem igazolódott, hogy az eljárásban részt vevő két ügyvéd között a munkamegosztás és a helyettesítés köre milyen szabályok és milyen keretek között folyt, erre vonatkozóan írásbeli megállapodás csatolására sem került sor. Mindezek alapján álláspontja szerint az általános, a helyettesítő ügyvédre vonatkozó szabályokból lehet kiindulni ebben a körben, ami azt jelenti, hogy önálló döntési jogosultságot nem lehetett megállapítani dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Ezért vele szemben a fegyelmi felelősségre vonást nem indítványozta, tekintettel arra, hogy a bekövetkezett mulasztás kizárólag a megbízott ügyvédre vonatkozhat.
A fegyelmi biztos megítélése szerint az első kereseti kérelem vonatkozásában a visszautasításra vonatkozóan újbóli keresetbenyújtásra, illetve fellebbezésére 2019. januárjában volt határidő, emellett – tekintettel az Üttv. 112. § a) pontjában foglaltakra – a második keresetbenyújtás vonatkozásában az elévülés fel sem merülhet.
Mindezek alapján és figyelemmel a fegyelmi előéletére, az időmúlásra és arra is, hogy az okozott kár megtérítésére időközben sor került, dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéddel szemben az alsó határhoz közelítő pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta, valamint azt is, hogy a Fegyelmi Tanács kötelezze az eljárási költségek megfizetésére.
Dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd ugyancsak hivatkozott az időmúlásra, valamint arra is, hogy a bejelentők kára az ügyvédi biztosító és dr. [név1] eljárás alá vont teljesítésére is figyelemmel megtérült.
M.Gy.I.-né és M.P. bejelentő a 2015. november 20-án történt személyi sérüléssel járó közlekedési balesetük miatti kártérítési igényük érvényesítésével bízták meg a dr. [név1] eljárás alá vont által képviselt Dr. [...] Ügyvédi Irodát, a megbízási és letéti szerződés megnevezésű okiratok, valamint az ügyvédi meghatalmazások 2016. február 24-én és 2016. március 1-jén kerültek aláírásra.
A megbízási szerződés és a képviseleti meghatalmazás is azt tartalmazta, hogy a Dr. [...] Ügyvédi Irodát és az eljáró dr. [név1] ügyvédet az igényük peren kívüli, illetve peres eljárásban történő érvényesítésével bízzák meg.
Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd írásban kereste meg a [...] Biztosító Zrt-t a kárigény érvényesítésével kapcsolatban, amely levelezés eredményeként a biztosító az eljárás alá vont ügyvéd 2016.08.29-én kelt levelére küldött válaszában rögzítette, hogy az álláspontja szerint a jogalap nem tisztázott, és dr. [név1] ügyvéd ügyfelei terhére esik annak bizonyítása, hogy a káresemény bekövetkezése a gépjárművezető részéről elhárítható lett volna.
A Dr. [...] Ügyvédi Iroda helyettesítési meghatalmazást adott dr. [név2] részére, hogy helyettes jogi képviselőként járjon el. A helyettesítési meghatalmazás alapján 2018. november 20-án került a kártérítés iránti keresetlevél előterjesztésre, amelyet a Bíróság végzésével visszautasított, tekintettel arra, hogy az nem tartalmazta az új Pp. 170. §-ában előírt kötelező tartalmi elemeket. A keresetlevél újbóli előterjesztésére a Pp. fenti rendelkezésében írt határidőben nem került sor, ugyanakkor az eljárás alá vont helyettes ügyvéd a visszautasító végzéssel szemben a mérsékelt illetéket kiszabó rendelkezéssel kapcsolatban fellebbezést terjesztett elő, amely fellebbezés alapján a Törvényszék, mint másodfokú bíróság a végzésében a visszautasító végzést részben megváltoztatta és a mérsékelt illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit mellőzte.
2020. november 20. napján az eljárás alá vont helyettes ügyvéd ismételten keresetlevelet nyújtott be a bíróságra. A keresetlevélen jogi képviselőként a Dr. [...] Ügyvédi Iroda volt feltüntetve, eljáró helyettes ügyvédként pedig dr. [név2]. A Bíróság végzésével közölte az alperessel, hogy a keresetlevelet perfelvételre alkalmasnak találta.
Az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a bíróság végzésével perfelvételi tárgyalást tűzött, az idéző végzést dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd 2021.05.26-án email útján küldte meg dr. [név2] eljárás alá vont ügyvédnek, aki 2021.05.27-én email útján „köszi szépen” választ küldött.
A perfelvételi tárgyaláson a bíróság a jegyzőkönyvben foglaltak szerint az eljárást megszüntette a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján, tekintettel arra, hogy a felperes jogi képviselője a tárgyaláson nem jelent meg, a pert megszüntető végzés 2021. szeptember 28-án jogerőre emelkedett.
M.Gy.I.-né és M.P. bejelentő a megbízással összefüggésben érdemi tájékoztatást nem kapott, így többek között arról sem, hogy 2020.11.20-án ismételten keresetlevél került előterjesztésre a bíróságon, továbbá az alperes írásbeli ellenkérelméről, a kitűzött perfelvételi tárgyalásról, valamint az eljárás megszüntetéséről sem, az adott polgári peres eljárásban történtekről csak azt követően értesültek, hogy a M.P.-nek szóló, 331.370.- Ft, valamint M.Gy.I.-nének szóló, 325.345.- Ft bírósági eljárási illeték megfizetésére szóló felhívások, valamint a [...] Biztosító Zrt. alperes összesen 100.000.- Ft perköltség megfizetésére vonatkozó felszólításainak átvételét követően M.P. bejelentő a bíróságon tájékozódott.
M.Gy.I.-né és M.P. bejelentő az ügyvédi biztosító előtt kárrendezési eljárást kezdeményezett, az ügyvédi biztosító Kárrendezési Bizottsága a határozatában dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd biztosításának terhére összesen 1.356.715.- Ft kár- és sérelemdíjat ismert el azzal, hogy az önrész összege 203.507.- Ft. A Kárrendezési Bizottság határozatával a megszüntetett peres eljárás illeték- és perköltségén felül összesen 600.000.- Ft összegű sérelemdíjat tartott megalapozottnak, továbbá megállapította azt is, hogy az adott kárigény dr. [név1] eljárás alá vont – mint a bejelentőkkel jogviszonyban álló megbízott – biztosításának terhére rendezhető volt, biztosított ügyvédek (vagyis eljárás alá vontak) felelőssége nem egyetemleges, erre tekintettel dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéddel szembeni kárigényt a biztosító elutasította. A Kárrendezési Bizottság határozata ellen panasz benyújtására nem került sor, dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd az önrész összegét átutalással teljesítette M.P. bejelentő részére „M. P. és M.Gy.I.-né önrész” közleménnyel.
A fegyelmi biztos indítványa nagyrészt alapos.
A Fegyelmi Tanács a tényállást a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, M.P. bejelentő nyilatkozata, tanúvallomása, dr. [név1] és dr. [név2] eljárás alá vont ügyvédek nyilatkozatai alapján állapította meg azzal, hogy az eljárás alá vonti nyilatkozatoknak azt a részét tudta figyelembe venni a Fegyelmi Tanács, amely határozott és ellentmondásmentes előadást tartalmazott.
Mindazt, hogy dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd helyettesként járt el, a rendelkezésre álló bizonyítékok egybehangzóan támasztották alá, az okirati bizonyítékok mellett minderről a bejelentő, valamint az eljárás alá vontak is egyezően nyilatkoztak.
Mindazt, hogy az adott megbízás nagyobb részben nem került megfelelően ellátásra, a bejelentő következetes nyilatkozata, tanúvallomása mellett dr. [név1] feltáró jellegű, részleges elismerést is tartalmazó nyilatkozata is alátámasztotta.
Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson elismerte a fegyelmi felelősségét, és bár konkrétan abban a kérdésben, hogy évek teltek el jogi ügyintézés nélkül, nem ismerte el a fegyelmi felelősségét, arra hivatkozással, hogy nem ő járt el a perben, ugyanakkor azt nem vitatta, hogy a megbízás során volt, hogy évekig nem történt semmi, ennek alapvető okaként – dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéddel egyezően – azt jelölte meg, hogy nem volt egyértelmű a jogalap, nagymértékű volt az ügyfelek közrehatása a balesetben.
Arra a kérdésre, hogy a bejelentők felé a megbízás szerint ki volt a kapcsolattartó ügyvéd, kinek a feladata volt a bejelentők tájékoztatása, dr. [név1] bizonytalanabb nyilatkozatokat tett, amelyek között szerepel az is, hogy elképzelhető, hogy ő tartotta a kapcsolatot az ügyféllel, ugyanakkor ezzel összefüggésben csak általános és bizonytalan előadást tudott tenni, illetve több konkrét kérdésre egyáltalán nem emlékezett. A megfelelő ügyintézés, tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos egyik kérdésre jelezte azt is, hogy biztosan hibázott. Dr. [név2] mindezen kérdéssel kapcsolatban ugyancsak általános jellegű nyilatkozatot tudott tenni, azt mondta el, hogy általában mindezt hogyan szokta intézni dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd, M.P. bejelentő pedig végig következetesen, egyértelműen nyilatkozott arról, hogy lényegében a megbízás megkötésekor kapott felvilágosítást követően további tájékoztatást nem kapott.
A Fegyelmi Tanács értékelési körébe vonta az okirati bizonyítékokat is, amelyek alapján megállapítható volt egyrészt, hogy a biztosítóval történt peren kívüli levelezés és az adott perindítás között hosszú idő telt el, az adott keresetek előterjesztésére a veszélyes üzemi felelősség 3 éves elévülési idejének utolsó napján, valamint az általános 5 éves elévülési idő utolsó napján került sor, rögzíthető továbbá az is, hogy a fegyelmi ügy iratai között egyáltalán nincs nyoma annak, hogy az eljárás alá vontak a peren kívüli egyeztetés lezárultát követően bármilyen érdemi tájékoztatást adtak volna.
A jogi indokolás körében a Fegyelmi Tanács elöljáróban rögzíti, hogy figyelemmel arra, hogy az adott bejelentés az Ügyvédi Kamarához 2022.02.02-án érkezett, miközben a kérdéses baleset 2015.11.20-án történt és a tárgyi megbízás is 2016.02.24-én kelt, így fokozottan szükséges volt vizsgálni, hogy az eljárás tárgyát képező bármely cselekmény elévült-e. Mivel a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az alábbiakban kifejtésre kerülő cselekmények önmagukban, önállóan megvalósították az Üttv. 107. a) pontjában foglaltakat és a bizonyítás eredményéhez képest sem merült fel olyan körülmény, amely miatt az egymástól jól elkülöníthető, önmagukban meghatározott szabályszegést megvalósító cselekmények törvényi egységbe tartoznának, így az egyes cselekmények tekintetében önállóan kellett vizsgálni az elévülés kérdését. Az anyagi jogban egyértelműen érvényesülő alapelv, hogy a folytatólagosság törvényi egységébe tartozó egyes részcselekmények önállóan nem évülhetnek el, és az elévülés kezdőnapja azonos az utolsó részcselekmény elkövetésének napjával (BKv.31.), ugyanakkor az egymással halmazatban álló cselekmények külön-külön évülnek el.
Az Üttv. 112. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem indítható fegyelmi eljárás akkor sem, ha az elévülés kezdő napjától számított három év eltelt. Az elévülés kezdő napja
a) határidőhöz kötött kötelezettség elmulasztásával megvalósuló fegyelmi vétség esetén az a nap, amelyen a kötelezettségnek még eleget lehetett volna tenni,
b) jogellenes állapot fenntartásával elkövetett fegyelmi vétség esetén az a nap, amikor a jogellenes állapot megszűnt, továbbá
c) az a) és a b) pontban nem szabályozott esetben a fegyelmi vétség megvalósulásának a napja.
Az a fegyelmi vétség, amely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, a bűncselekmény büntethetőségének elévülésével egyidejűleg évül el. (Üttv. 112. § (3) bekezdés)
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező mindazon cselekmény, amely vonatkozásában az elmulasztott határidő utolsó napja 2019.02.02-át megelőző napra esett, illetve amely legkésőbb 2019.02.01-jén megvalósult – az Üttv. 112. § (2) bekezdése alapján elévült, így mindezek vonatkozásában az érdemi elbírálást mellőzte.
Az Üttv. 107. § a) pontja kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
Az Üttv. 28. § (3) bekezdése értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott jogosult és kötelezett minden olyan cselekmény elvégzésére, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár.
Az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.4. pontja alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, amely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.
Az Ügyvédi Etikai Szabályzat 13.10. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója a tájékoztatás, a megbízás teljesítésének elmulasztásával, a személyes kapcsolattartás mellőzésével, vagy más magatartásával nem veszélyeztetheti az ügyfélnek az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát.
A Fegyelmi Tanács az előzőek, így a lefolytatott bizonyítás alapján is rögzíti, miszerint figyelemmel arra, hogy dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd helyetteseként járt el, és a bizonyítási eljárás során az eljárás alá vontak körében a helyettesítésre vonatkozó konkrét speciális – az eljárás alá vontak megállapodásán alapuló – szabályokat nem lehetett feltárni, így a helyettesítő ügyvéd általános jogi helyzetéből, vagyis az önálló eljárási, döntési jogosultság hiányából tudott a Fegyelmi Tanács kiindulni. Mindezek alapján pedig nem volt megállapítható, hogy dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd megvalósította volna az Üttv.107. § a) pontjában foglaltakat, és nem állapítható meg az sem, hogy az Üttv., vagy ÜESZ előzőekben rögzített bármely rendelkezését megsértette volna, ezért a Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárást az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján vele szemben megszüntette.
A Fegyelmi Tanács az előzőek, így a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kénytelen rögzíteni azt is, hogy dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd – megvalósítva az Üttv.107. § a) pontjában foglaltakat – megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésének, 28. § (3) bekezdésének, valamint az ÜESZ 2.4.,13.10. pontjainak rendelkezéseit is:
Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy 2019.02.02-ától kezdődően is hosszú, adott esetben több, mint 1 éves időszak telt el érdemi jogi ügyintézés nélkül, az igényérvényesítéssel késlekedett, a rábízott ügyet részben nem látta el, megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, a 28. § (3) bekezdését és az ÜESZ 2.4., 13.10. pontjait, mivel tevékenysége nem volt lelkiismeretes és a jogszabályoknak megfelelő sem, nem végzett el az ügy szabályszerű ellátásával járó minden cselekményt, mindezzel olyan magatartást is tanúsított, mely ellentétes volt az ügyfél jogos érdekével, végül eljárása nem felelt meg annak a követelménynek sem, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója a megbízás teljesítésének elmulasztásával, vagy más magatartásával nem veszélyeztetheti az ügyfélnek az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát.
Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy 2019.02.02-ától kezdődően sem tájékoztatta bejelentőket a peres eljárás esetleges kockázatairól és az ügy állásáról sem, ugyancsak az Üttv. 1. § (3) bekezdését és az ÜESZ 13.10. pontját sértette meg, mivel mindezen eljárása sem volt lelkiismeretes és a jogszabályoknak megfelelő, továbbá a tájékoztatás elmulasztásával is veszélyeztette a bejelentőknek az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát.
Ugyanakkor a Fegyelmi Tanács nem állapította meg dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét az ahhoz kapcsolódó cselekményekkel összefüggésben, hogy a 2020.11.20-án előterjesztett kereseti kérelemmel kapcsolatban a 2021.09.01-jére kitűzött perfelvételi tárgyalást a felperes elmulasztotta, mivel dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd a bizonyítási eljárás során igazolta, hogy a perfelvételi tárgyalásra idéző végzést dr. [név2] eljárás alá vont ügyvéd részére megküldte, ebben a körben végig következetesen tagadta is a fegyelmi felelősségét, így kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd mindezen cselekménnyel kapcsolatban is a fegyelmi vétség szintjét elérő, jogellenes és vétkes szabályszegést követett volna el.
A Fegyelmi Tanács jelen határozatával kénytelen volt megállapítani, hogy dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd – megvalósítva az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat – a fentiekben részletezett adott magatartásával megszegte az Üttv. 1. § (3) bekezdését, 28. § (3) bekezdését, és az ÜESZ 2.4., 13.10. pontjait, míg a további magatartásával megszegte az Üttv. 1. § (3) bekezdését és az ÜESZ 13.10. pontját, amellyel – tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegéseket eljárás alá vont ügyvéd tudata is átfogta – 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában a büntetési nem meghatározásánál a Fegyelmi Tanács értékelte az elkövetett fegyelmi vétségek tárgyi súlyát, ezzel összefüggésben a Fegyelmi Tanács rámutat arra, hogy az adott fegyelmi vétségek nem minősíthetőek kisebb tárgyi súlyúnak, figyelemmel arra is, hogy mindkét mulasztás önmagában is alkalmas volt arra, hogy az ügyfélnek az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát veszélyeztesse.
A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a 2 rendbeli elkövetést – mivel fegyelmi ügyekben nem kerül sor halmazati büntetés kiszabására, így mindez nem jelent kettős értékelést –, valamint azt is, hogy bejelentőknek az általuk viselendő peres illetékre és alperesi perköltségre tekintettel 756.715.- Ft összegű káruk keletkezett.
Ugyanakkor a Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd kedvező fegyelmi előéletét, mindazt, hogy nagyrészt a felelősségének elismerésére is kiterjedő tényfeltáró nyilatkozatot tett, amelynek során érzékelhető volt az is, hogy az adott cselekmények elkövetését megbánta, végül nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács azt is, hogy bejelentők adott kára megtérült, dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd a Kárrendezési Bizottság határozata szerinti önrész összegét is megfizette.
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács úgy értékelte, hogy bár jelen esetben mindenképpen pénzbírság kiszabása indokolt, annak összegét mérlegeléssel a rendelkező rész szerint, lényegesen a középmérték alatti összegben határozta meg, emellett a Fegyelmi Tanács az enyhítő körülmények jelentős nyomatékára figyelemmel lehetőséget látott arra is, hogy a pénzbírság összegét 2 évi határozott időre felfüggessze, mivel a Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy jelen esetben mindez a fegyelmi büntetés is kellő visszatartó erővel rendelkezik.
A Fegyelmi Tanács dr. [név1] eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2.a) pontja alapján, figyelemmel a FESZ 40.9/B. pontjának rendelkezéseire is, kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács külön is felhívja dr. [név1] eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja szerint nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, míg az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozata 2023. március 10. napján jogerős és a felfüggesztett büntetés kivételével végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2022. F. 154.)