A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa a dr. [...] ügyvéd által képviselt dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2023. január 11. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtja.
A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000.- Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.
A jelen ügy hivatalos tudomásszerzés alapján indult. A Kamara titkára jelezte a vezető fegyelmi biztos részére, hogy a NAV átirataival arról értesítette a Kamarát, hogy az eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában a Pmt. alapján elemző-értékelő tevékenységet folytat.
A kamarai titkár tájékoztatása alapján a vezető fegyelmi biztos a határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte.
Az előzetes vizsgálati eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd mellékletekkel ellátottan észrevételeket terjesztett elő.
Az előzetes vizsgálatot lefolytató fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot további 3 hónappal meghosszabbította, az eljárás alá vont ügyvédet nyilatkozattételre felhívta, amely felhívásnak az eljárás alá vont ügyvéd eleget tett, amelyhez további iratokat csatolt.
A fegyelmi biztos a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a határozatában az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett az alábbiak szerint:
– nem megbízáshoz kapcsolódóan kezelt letétet;
– a letétet határidőben nem jelentette be a letétnyilvántartó rendszerbe;
– elmulasztotta a közhiteles nyilvántartásba való bejegyzés alapjául szolgáló okirat ellenjegyzését megelőzően a jognyilatkozatot tevő személy azonosítását, JÜB-ölését.
Ezen mulasztásaival két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A NAV tájékoztatása szerint a Pmt. alapján értékelő-elemző tevékenységet folytat különböző gazdasági társaságok és az eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában.
A NAV által vizsgált cégek közül az I.P. Kft alapítására 2016. március 10-én került sor. A cégalapítással kapcsolatos okiratokat az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette. A megbízás kiterjedt a cégeljárásban való képviseletre is. A társaság bejegyzése 2016. március 21-én megtörtént. A többi, 2019 és 2020 évben alapított 8 cég esetében az ügyfél-azonosítási lapok kitöltésre kerültek, azonban azokon keltezés nem szerepel.
A 2021. november 3-án érkezett tájékoztatás szerint az eljárás alá vont ügyvéd letéti számlájára 2021. február 16-tól kezdődően kizárólag a D. Kft számlájáról érkeztek befizetések összesen 292.488.025 Ft összegben. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen jóváírások összegét az átutalások beérkezését követően, jellemzően még aznap, vagy másnap készpénzben felvette. A jóváírások közleményében a „kölcsön vissza”, vagy „kölcsön törlesztése” megjegyzések szerepeltek.
A D. Kft a 2016. január 5-én kelt kölcsönszerződés szerint több részletben összesen 567.500.000 Ft kölcsönt kapott a T. LLC-től, amelyet a kölcsönadó 2018. december 31-ig folyósított kölcsönvevőnek. A két tanú aláírásával ellátott kölcsönszerződést mindkét szerződő fél képviseletében K. R. írta alá, aki a szerződéskötés időpontjában a D. Kft ügyvezetője és kizárólagos tulajdonosa, a T. LLC-nek pedig teljes körű meghatalmazottja volt a szerződésben megjelöltek szerint. A kölcsönszerződést nem az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette.
A T. LLC, mint hitelező és a D. Kft., mint adós 2019. január 2-án tartozáselismerő nyilatkozat megnevezésű okiratot írtak alá, amelyben az adós elismerte a kölcsöntartozás összegét és fennállását, és az adós vállalta a tartozás részletekben való megfizetését 2022. december 31. napjáig. Az okiratot mindkét fél képviseletében K. R. írta alá. Az okiratot nem az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette.
2020. január 6-i keltezéssel a T. LLC és K. R. engedményezési megállapodást kötött, amely szerint a T. LLC a D. Kft adóssal szemben fennálló 567.500.000 Ft követelését K. R. engedményesre engedményezte.
Az okiratot mindkét fél esetében ugyancsak K. R. írta alá és a D. Kft kötelezett/adós képviseletében is ő látta el aláírásával a megállapodásra rávezetett, átvételt igazoló záradékot. Az okiratot nem az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette.
A T. LLC-t – az alapító K. R. kérelmére – 2020. április 3-án törölte a nyilvántartó hatóság.
2021. február 1. napján K. R. megbízást adott az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy készítse el a közte, mint hitelező és a D. Kft adós között a „tartozás” ügyében létrejött megállapodást. Az ügyfél- azonosítás keretében a D. Kft., mint jogi személy azonosítására szolgáló cégkivonata nem áll rendelkezésre.
Az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett Megállapodás rögzíti, miszerint a T. LLC alapítója és igazgatója K. R. volt, és miután a T. LLC törlésre került, jogutód nélkül megszűnt, így „a cég vagyona felett az alapító tulajdonos jogosult rendelkezni”. Az adós ebben az okiratban is elismerte a tartozását, és vállalta, hogy 2021. február 1-jét követően részletekben megfizeti azt K. R. részére, mégpedig oly módon, hogy a D. Kft. a követelés törlesztése jogcímén az eljárás alá vont ügyvéd letéti számlájára utalja át az összeget legkésőbb 2022. december 31-ig. Rögzíti a Megállapodás, miszerint letétkezelő ügyvéd az összegeket a hitelező utasítása szerint köteles kezelni, „azonban külön Letéti Megállapodásban már most jelzi, hogy utasítja eljáró ügyvédet a bankszámlájára érkező pénzösszegeknek a bankfiókban készpénzben történő felvételére”.
K. R. és az eljárás alá vont ügyvéd ugyanezen a napon újabb megbízási szerződést kötött, amelyben az ügyfél megbízza az eljárás alá vont ügyvédet, „hogy letéti szerződést készítsen és annak rendelkezései szerint a jövőben a szerződésben meghatározott összeg erejéig készpénzfelvétel ügyében eljárjon (ügyfél kifejezett kérése, hogy az ügyvédi letéti számláról részére készpénzben történjen meg a felvett összegek kifizetése)”.
Az eljárás alá vont ügyvéd letéti számlájára 2021. február 17. és július 2. között 13 alkalommal különböző, 20.000.000 és 26.400.000 Ft közötti összegű részletekben összesen 292.500.000 Ft érkezett, amelyet az eljárás alá vont ügyvéd K. R. részére a részösszegek beérkezését követően szinte azonnal készpénzben ki is fizette. Felek a letéti szerződést 2022. január 27-én megszüntették, mert már nem volt várható további teljesítés az adós részéről.
Az eljárás alá vont ügyvéd a 2021. február 1-jén megkötött letéti szerződésről, illetve az az alapján letétbe vett összegekről csupán 2022. január 31-én tett bejelentést a Kamara Letétkezelő Nyilvántartási Rendszerébe (LNYR), rögzítve egyidejűleg a letéti szerződés megszűnésének időpontját is.
A NAV értékelő-elemző tevékenysége nyomán sem K. R.-el, sem az általa tulajdonolt, illetve ügyvezetett cégekkel, sem pedig az eljárás alá vont ügyvéddel szemben semmilyen további vizsgálat, eljárás nem indult.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálati és a fegyelmi eljárásban előterjesztett észrevételeiben, nyilatkozataiban a fegyelmi felelősségét vitatta.
A vizsgálati eljárásban benyújtott észrevételeiben a NAV által kifogásolt társaságalapításokkal kapcsolatosan terjesztett elő nyilatkozatot, csatolva az érintett cégekre vonatkozó cégbejegyző végzéseket és ügyfél-azonosítási iratokat.
Az eljárás alá vont ügyvéd által ugyanazon napon csatolt nyilatkozata és a mellékelt iratok a T. LLC és a D. Kft között létrejött kölcsönszerződéssel voltak kapcsolatosak. Előadása szerint 2021. február 1- jén kereste meg K. R. és bízta meg letéti szerződés készítésével. A megbízásra azért volt szükség, hogy ennek az ügyletnek a jogszerűségét és tényszerűségét is egy későbbi esetleges vizsgálat alkalmával K. R. igazolni tudja, mert az volt a megbízó álláspontja, hogy ezt csak jogi képviselet során látja biztosítottnak.
Állítása szerint valamennyi addig keletkezett iratot bekért, az ügyfél átadta a kölcsönt alátámasztó bankkivonatokat is, a D. Kft számviteli iratait, amelyek alapján alapos vizsgálatot végzett. A számláján jóváírt összegek aznapi, vagy másnapi készpénzben történő felvételére és kifizetésére vonatkozóan azt nyilatkozta, hogy ez a megbízó kérése volt, de ő sem szerette volna napokig a számláján tartani az összegeket, mert a könyvelője szerint a kamatbevételből többletbevétele származott volna, ezért a megbízó kérésére és a könyvelő tanácsára került sor a pénzösszegek mielőbbi kifizetésére K. R. részére. Álláspontja szerint semmilyen jogszabály nem tiltja a készpénzben történő felvételt, illetve kifizetést, de a felvett részösszegek kimagasló összegnek sem voltak tekinthetők. Bár a NAV szerint valós ügyletről nem, hanem ingyenes pénzátadásról lehet csak szó ebben az ügyletben, de ő látta a korabeli számlakivonatokat, amelyeken tényleges pénzmozgás történt, így nem volt oka kételkedni az ügylet valóságában.
Előadta továbbá, hogy álláspontja szerint a letéti szerződésről, a letétbe vett összegekről az ügylet befejezésekor kellett csak bejelentést tennie, hiszen korábban nem tudhatta pontosan, hogy valójában mekkora összeg fog a számlájára érkezni. A NAV megkeresését követően a letéti szerződést megszüntette.
Úgy gondolja, hogy kellő körültekintéssel járt el az ügylet során, amely nem valósított meg pénzmosásra utaló tevékenységet. Az ügyvédi letétet pedig azért kellett igénybe venni, hogy az ügylet nagyobb biztonsággal valósuljon meg, megbízása a pénzkezelésnek e módjára terjedt ki és sem ok, sem jogcím nem volt arra, hogy a letéti számláján tartsa a pénzt.
A vizsgálatot lefolytató fegyelmi biztos kérte annak igazolását, hogy a letéti szerződés milyen megbízáshoz kapcsolódott, mikor jelentette be a letéti összeg letétbe vételét és annak kifizetését az elektronikus letétnyilvántartó rendszerbe. A megkeresésre az eljárás alá vont ügyvéd csatolta a nem általa készített kölcsönszerződést, tartozáselismerő nyilatkozatot, engedményezési megállapodást, valamint a 2022.01.31-én a LNYR-be történő bejelentését. Mindezekkel azt kívánta alátámasztani, hogy a megbízása a nagyobb jogbiztonság érdekében a már meglévő ügyletnek az ügyvédi letéti számláján keresztül történő lezárására szólt. Azt nem vitatta, hogy a LNYR-be történő bejelentési kötelezettségének csak a letéti szerződés megszűnését követően tett eleget.
A fegyelmi eljárásban csatolt észrevételében a letétkezeléssel kapcsolatban korábban előadottakat annyiban pontosította, hogy miután bizonytalan volt, az adós mennyit tud megfizetni a tartozásából, viszont ő egy letéti szerződést kötött a teljes összegre, így álláspontja szerint a teljes tartozás összegének a megfizetését követően kellett volna csak bejelentetnie a letétet a LNYR-be. Ezért került sor csak a letéti szerződés megszűnését követően a bejelentésre az addig beérkezett összegről. Észrevételéhez ekkor csatolta az általa készített, 2021. február 1-jén kelt Megállapodást és a hozzátartozó megbízási szerződést.
A 2022. szeptember 12-i tárgyaláson kérdésre előadta, hogy azért csak most csatolta a 2021. február 1-jei Megállapodást, mert korábban nem találta az iratai között, ezért nem is akart hivatkozni rá. Most tudta visszaszerezni az ügyféltől az eredeti példányt, aki feltehetően annak idején a többi irattal együtt magával vitte. Az általa készített Megállapodás tulajdonképpen a korábbi három irat tartalmi összefoglalója volt, mert úgy látta jónak, hogy a két érintett fél ismételten nyilatkozzon, és ezen okirat megszerkesztésére szólt a megbízása. Változatlanul arra hivatkozott, hogy jogszabály nem tiltja a készpénzben történő felvételt, illetve kifizetést, az ügyfélnek pedig kifejezetten ez volt az akarata.
A 2022. október 24-i tárgyaláson immáron a jogi képviselője előadta, hogy a fegyelmi felelősség megállapítására nincs alap, a NAV mint bűnügyi szerv nem folytat büntetőeljárást sem az eljárás alá vont ügyvéddel, sem K. R.-rel szemben. Az eljárás alá vont ügyvéd változatlanul állította, hogy az ügylet ellenőrizhetősége és átláthatósága miatt volt szükség az ügyvédi letét igénybevételére.
A fegyelmi tanács ezen a tárgyaláson tanúként meghallgatta K. R.-t, aki megerősítette, hogy a kölcsön visszafizetését kívánta teljesen szabályosan realizálni, és más ügyvéd ismerősei is azt mondták, hogy ez a járható út, nevezetesen, hogy letéti számlára kerül a pénz, majd onnan készpénzben felveszi. Megerősítette azt is, hogy a 2021. február 1-jei Megállapodásból véletlenül mind a két példányt elvitte és az eljárás alá vont ügyvéd kérésére később adta vissza.
A letéti szerződés megszüntetésére azért került sor, mert az adós cég nem tudott többet fizetni, így nem volt értelme fenntartani a letétet.
A tárgyaláson a fegyelmi biztos a végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatát annyiban módosította, hogy a 2016-ban alapított cég esetében a JÜB-ülés elmaradása már nem róható az eljárás alá vont ügyvéd terhére, mert a mulasztás miatti felelősségre vonhatóság időközben elévült, azonban a NAV átirataiban említett további nyolc cégalapítás esetében az ügyfél-azonosítási adatlapok mindegyikén hiányzik a keltezés, mint ahogy a D. Kft. esetében is elmaradt a jogi személy azonosítását igazoló cégkivonat lekérése, amely mulasztások 9 rb. fegyelmi vétség megállapítására alkalmasak.
A letétkezeléssel kapcsolatos cselekmények vonatkozásában a fegyelmi eljárásban csatolt Megállapodás és arra vonatkozó megbízási szerződés alapján nem tartja fenn, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem megbízáshoz kapcsolódóan kezelt letétet, de az az eljárás alá vont ügyvéd terhére róható, hogy a letétet határidőben nem jelentette be a letétnyilvántartó rendszerbe, amely 1 rb. fegyelmi vétségnek minősül.
Az összesen 10 rb. fegyelmi vétség miatt pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását és az eljárás alá vont ügyvéd költségekben való marasztalását indítványozta.
Az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfél-azonosítási nyomtatványok dátumozásának hiányával kapcsolatban előadta, hogy azok csak a cégalapításkor keletkezhettek, mert később nem is találkozott a cégalapítókkal, de a letöltött nyomtatványok sem tartalmaztak keltezésre utaló sort. A D. Kft cégkivonatát tévedésből nem csatolta az iratokhoz. A letétbejelentés elmulasztásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az összeg nagysága nem volt ismert a letéti szerződés megkötésekor, ezért nem tudta, hogy milyen összeggel jelentse be a LNYR-be.
A fegyelmi tanács a fegyelmi biztos által előterjesztett indítványnak az alábbiak szerint – részben – adott helyt.
Előrebocsájtja a fegyelmi tanács, hogy a döntése meghozatala során kizárólag a rendelkezésére álló bizonyítékokból, bizonyítási eszközökből – iratokból, az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozataiból, tanúvallomásból – levont tényszerű adatokból, megállapításokból tud kiindulni, és ezekre alapíthatja a határozatát.
Tényszerűen megállapítható az is, hogy bár a NAV jog- és hatásköre szélesebb a fegyelmi hatóság jogkörénél, a rendelkezésére álló adatok alapján semmilyen további intézkedést, eljárási cselekményt nem foganatosított, mindössze a Kamarát tájékoztatta az általa levont következtetéseiről, álláspontjáról.
Így hiába vannak a jelen ügyben olyan körülmények, amelyek túlmutatnak a szakmai szabályok megszegésén, a fegyelmi tanácsnak nincs jogköre sem a megbízás, a tartozás törlesztése esetleges színleltségének, sem az egyes magatartások, események esetleges pénzmosásra utaló megvalósításának megállapítására. Így a fegyelmi tanács csupán azon tényeket, körülményeket értékelhette, amelyek a jog- és feladatkörébe tartoznak.
A jelen ügyben tehát a fegyelmi tanács azt vizsgálta – a fegyelmi eljárást kezdeményező határozat és a fegyelmi biztos végindítványa szabta keretek között –, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette-e a hivatás, az ügyvédi szakma írott normáit.
A fegyelmi tanács egyetértett a fegyelmi biztossal abban, hogy az I.P. Kft 2016-ban történt alapítása során az ügyfél-azonosítás körében elkövetett esetleges mulasztás miatti felelősségre vonhatóság az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 112. § (2) bekezdése alapján elévült, hiszen az előzetes vizsgálat megindítására a mulasztás elkövetését követő három éven túl került sor.
Az Üttv. 107. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában, vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
A fegyelmi biztos végindítványa szerint az eljárás alá vont ügyvéd terhére róható a 2019 és 2020 júniusa között végzett cégalapításokkal kapcsolatban azon mulasztás, amely szerint az ügyfél- azonosító, tényleges tulajdonosra vonatkozó adatlapokat nem látta el keltezéssel.
Az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt iratok alapján megállapítható, hogy valóban hiányoznak ezen iratokról a dátumok, de – elfogadva az eljárás alá vont ügyvéd azon hivatkozását, hogy azok ténylegesen az alapítások időpontjában keletkezhettek csak, mert később semmilyen megbízási jogviszony nem jött létre a cégeket alapító személyek és az eljárás alá vont ügyvéd között – a fegyelmi tanács úgy ítélte meg, hogy ezen adminisztrációs mulasztások, hiányok nem érik el azt a mértéket, amely a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítását indokolná, mert bár kétségkívül a dátumozás igazolja egy irat keletkezésének az időpontját, de a fegyelmi tanácsnak nem volt oka azt feltételezni, hogy ezek az ügyfél-azonosító adatlapok a cégalapítások időpontjától eltérő más időpontokban, más ügylethez, megbízáshoz kapcsolódóan készültek.
A fegyelmi tanács ugyanakkor az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta azon mulasztást, hogy a D. Kft. és K. R. között létrejött Megállapodás megszerkesztésére vonatkozó megbízásakor a D. Kft., mint jogi személy cégkivonatát nem szerezte be, ezáltal megszegte az Üttv. 32. § (4) bekezdését, amely szerint a jogi személyt az ügyvéd a jogi személyt nyilvántartó hatóság nyilvántartása vagy az abból származó kivonat alapján azonosítja. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen mulasztásával egy rendbeli fegyelmi vétséget követett el.
Ugyancsak az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta a fegyelmi tanács, hogy a letéti szerződés létrejöttekor, de legkésőbb az első letéti összeg letéti számlájára történő érkezésekor a letétet a Budapesti Ügyvédi Kamara letétnyilvántartó rendszerébe nem jelentette be, ezáltal megszegte az Üttv. 51. § (1) és (3) bekezdésében írtakat.
E szerint az ügyvéd az általa kezelt, a kötelező legkisebb munkabér havi összegének kétszeresét elérő letétek adatait és azok változását a letétkezelés biztonsága és a letétkezelésre vonatkozó szabályok hatékony ellenőrizhetősége érdekében a területi ügyvédi kamarák által működtetett elektronikus letéti nyilvántartásban rögzíti.
Az 51. § (3) bekezdése pedig egyértelmű rendelkezést tartalmaz ennek határidejére: az adatokat, illetve azok változását az ügyvéd a letéti szerződés megkötésétől, illetve az adatok változásától számított egy munkanapon belül minősített elektronikus aláírásával és időbélyegzővel ellátott elektronikus nyilatkozat megtételével rögzíti.
Téves tehát az eljárás alá vont ügyvéd azon hivatkozása, hogy a több részletben és előre nem látható, vagy változó összegekben érkező letétekről csak a letéti szerződés megszűnésekor, vagy akkor kell bejelentést tenni, amikor már tudható a pontos letéti összeg, ugyanis az Üttv. idézett rendelkezése, de a letét- és pénzkezelés, valamint a letétnyilvántartás részletes szabályairól szóló 7/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (Letéti Szabályzat) 7. pontja is egyértelmű a tekintetben, hogy az ügyvéd az általa kezelt letétek adatait és azok változását köteles egy munkanapon belül a nyilvántartásban rögzíteni. Az első összeg beérkezésekor, jóváírásakor a letétkezelés megvalósult, így legkésőbb az első részlet beérkezését követően az eljárás alá vont ügyvédnek kötelessége volt a letétet, majd a további részletek jóváírásakor az adatváltozást, az adott időpontban ténylegesen letétben levő pénz összegét a nyilvántartó rendszerbe bejelenteni.
A letétnyilvántartó rendszerbe történő bejelentési kötelezettség elmulasztásával, az erre vonatkozó, fent hivatkozott szabályok megszegésével az eljárás alá vont ügyvéd további egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Mindezek alapján – a fegyelmi biztos indítványától eltérően – a fegyelmi tanács összesen 2 rendbeli fegyelmi vétség elkövetését látta megállapíthatónak, amelyeket az eljárás alá vont ügyvéd szándékosan valósított meg, miután az ügyvédeknek a rájuk vonatkozó szabályokat ismerniük kell, így a szabályok be nem tartása szándékos elkövetési magatartást jelent.
A joghátrány alkalmazása körében a fegyelmi tanács alapvetően a fegyelmi vétségeket megvalósító, lényegében adminisztrációs mulasztások tárgyi súlyát értékelte, enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a mulasztások megvalósulásának tényét az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta, míg kisebb súllyal volt figyelemmel a korábbi fegyelmi marasztalásokra. Mindezen büntetéskiszabási körülmények alapján a fegyelmi tanács – a fegyelmi biztos indítványától eltérően – az Üttv. 108. § a) pontja alapján az írásbeli megrovás fegyelmi büntetést látta megfelelőnek és elegendőnek, valamint az elkövetett fegyelmi vétségek tárgyi súlyával arányban állónak.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, a fegyelmi tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése alapján kötelezte az eddigi eljárással felmerült átalányköltség viselésére.
A Fegyelmi Tanács külön is felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja szerint nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívására sem egyenlítette ki, míg az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozata 2023. március 24. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2022. F. 173.)