A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2022. október 3. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért
a fegyelmi eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A bejelentés és az előzetes vizsgálat:
Jelen ügyben a Törvényszék Büntető Kollégium vezetője 2022. június 3. napján érkezett bejelentéssel fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben az eljárás alá vont ügyvédnek a [...] számon folyamatban volt ügyben 2022. március 16. napján megtartott tárgyaláson hallgatóságként kifejtett magatartásával kapcsolatban kérte a fegyelmi eljárás megindításnak megfontolását. Bejelentéséhez mellékelte a hivatkozott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet és az eljáró bíró tájékoztatását.
2022. június 23. napján a BÜK vezető fegyelmi biztosa határozatával elrendelte az előzetes vizsgálatot.
2022. július 5. napján érkezett eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata mellékletekkel együtt, amelyben vitatta fegyelmi felelősségét.
2022. augusztus 9. napján a fegyelmi biztos határozatával az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.
A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban a fegyelmi biztos azt rótta az eljárás alá vont ügyvéd terhére, hogy a tárgyalóteremben jelenlévők számára ismert ügyvédként a tárgyalás rendjét több alkalommal, ügyvédhez méltatlan magatartást tanúsítva – bekiabálással és engedetlenséggel – megzavarta, az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztette, amellyel 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
2022. szeptember 8. napján érkezett az eljárás alá vont ügyvéd újabb nyilatkozata és bizonyítási indítványa, amelyben fegyelmi felelősségének megállapíthatóságát vitatta.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd indítványára beszerezte az eljárás alá vont ügyvédtől a hivatkozott tárgyalásról rendelkezésre álló felvételt.
A tényállás:
A Törvényszék1 előtt [...] szám alatt volt folyamatban büntetőeljárás. A büntetőeljárásban az eljárás alá vont ügyvédet korábban tanúként hallgatta ki a bíróság.
Az eljárás alá vont ügyvéd ügyvezetője a Törvényszék2 által nyilvántartásba vett egyesületnek. Az egyesület alapszabály szerinti célja – többek között – jogi segítségnyújtás, jogvédelem nyújtása az alapszabályban meghatározott rászoruló személyi kör részére. Az egyesület, illetve a törvényes képviselőjeként eljáró eljárás alá vont ügyvéd a kezdetétől fogva nyomon követte a hivatkozott büntetőügy menetét, amellyel kapcsolatban több fórumon is kifejtette jogi álláspontját, véleményét.
A Törvényszék a hivatkozott büntetőperben 2022. március 16-ára tűzött tárgyalást ítélethirdetés céljából, amelyen hallgatóságként csak előzetes regisztrációt követően lehetett részt venni. Az eljárás alá vont ügyvéd regisztrált, az elfogadásra került, így a kitűzött tárgyaláson hallgatóságként megjelent.
A tárgyalás megnyitása után az eljáró bíró figyelmeztette a megjelenteket a rend megtartására és a rendzavarás következményeire, később tájékoztatta a hallgatóságot, hogy hangos véleménynyilvánítás esetén egyszer fog figyelmeztetést alkalmazni, azt követő intézkedésként a tárgyalótermet kiürítteti. Ezt követően a bíró számba vette a jelenlévőket, majd az I. r. vádlott észrevételezte, hogy a tárgyalóteremben még számos üres ülőhely van, ahova a tárgyalásra előre nem regisztrált, de a tárgyalóterem előtt várakozó személyeket hallgatóságként beengedhetné a bíró. Az eljáró bíró ezt megtagadta, jelezve, hogy nem regisztrált személyek jelenlétét nem engedélyezi a tárgyaláson. Ekkor az eljárás alá vont ügyvéd a hallgatóság soraiból bekiabálta, hogy „Miért nem?”. A bíró erre az eljárás alá vont ügyvédet figyelmeztette a tárgyalás rendjének fenntartására, és emlékeztette, hogy következő rendzavarása esetén ki fogja küldeni a tárgyalóteremből.
A bíró ezután felolvasta az ítélet rendelkező részét, majd a letartóztatások elrendeléséről szóló végzését ismertette, amelyet követően az eljárás alá vont ügyvéd a hallgatóság soraiból ismét bekiabált, ez alkalommal azt, hogy „egy hatalmas justizmord volt, bíró úr, ezért még felelni fog!” A bíró erre felhívta őt a tárgyalóterem elhagyására. A bíró felhívta a biztonsági őrséget, hogy az eljárás alá vont ügyvédet vezessék ki a tárgyalóteremből.
A Büntetés-végrehajtási Intézet jelen lévő munkatársai a bírói utasításra megkezdték az érintett vádlottak letartóztatásának foganatba vételét, amely közben a hallgatóság hangos kiabálással, a bíró szidalmazásával zavarta meg a tárgyalás menetét. Ekkor a bíró felhívta a hallgatóságot a tárgyalóterem elhagyására, amelyre az eljárás alá vont ügyvéd ismét hangos bekiabálással reagált: „104 és fél évet ért összesen”. A bíró ekkor figyelmeztette a hallgatóságot, ha nem tesznek önként eleget a biztonsági őrség utasításainak, a Készenléti Rendőrség intézkedését kéri a tárgyalóteremből történő kivezetésük érdekében. Ennek ellenére a hallgatóság nagyobb része ekkor sem hagyta el a tárgyalótermet.
Végül a Készenléti Rendőrség járőreinek utasítására a hallgatóság – köztük az eljárás alá vont ügyvéd – elhagyták a tárgyalótermet. A letartóztatott vádlottak tárgyalóterembe történő visszavezetését követően a bíróság folytatta az ítélet kihirdetését.
Az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata:
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson szabályszerű idézésre megjelent, fegyelmi felelősségét nem ismerte el. Korábbi nyilatkozatait fenntartotta és előadta többek között, hogy szereplője volt az eljárásnak, korábban tanúként hallgatta ki a bíróság és részt vett az ítélethirdetésen. Álláspontja szerint a bíró eljárás során tanúsított magatartása több esetben is a bírói etikai szabályok megsértését jelentette, az eljárás több alanyát elfogadhatatlan, sértő megjegyzésekkel illette. Úgy vélte, hogy a kifogásolt megjegyzésit élesen ketté kell választani és az előzményekre is figyelemmel kell lenni, súlyos hiba lenne szerinte a kifogásolt megnyilvánulások kontextusból való kiragadása.
Az ítélethirdetés napját eleve feszült napnak tartotta az eljárás alá vont ügyvéd. A tárgyaláson előzetes regisztrációt követően csak az arra jogosultak lehettek jelen, ugyanakkor az eljárás alá vont ügyvéd szerint a terem másik fele üres volt. Az eljárás alá vont ügyvéd szerint a tárgybani büntetőeljárás Magyarország egyik legunikálisabb büntetőügye volt, nagy érdeklődésre tartott számot és álláspontja szerint az sem mellőzhető, hogy ő ennek az ügynek folyamatos nyomon kísérője volt, mint az egyesület ügyvezetője és jogvédő. Kitért arra, hogy érzete szerint az eljáró bíró részéről ellenszenv volt megfigyelhető vele szemben már a tanúmeghallgatása során is. Ezeket az előzményeket és körülményeket kérte figyelembe venni.
Utalt arra is, hogy eljáró bíró kérelme a kamara felé történő szignalizáció tárgyában több mint 2 hónappal az ítélethirdetést követően született meg, de nem sokkal az után, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy kritikus elemzést adott közre az üggyel, az ügyészség és a bíróság ügyben kifejtett tevékenységével kapcsolatban.
Előadta, hogy a tárgyalóterem elhagyására vonatkozó utasítás a véleménye közlését követően rendben is van, de ehhez képest csak két hónappal később tesz bejelentést a bíró.
Kitért arra a vele szemben hivatkozott Etikai Szabályzat 2.5. pontjával kapcsolatban, hogy tanúként volt az eljárás résztvevője, utána állampolgári minőségben vett részt az ítélethirdetésen, nem ügyvédként.
Véleménye szerint a jelenlévők számára megdöbbentő ítélet született, ami „sokkos” helyzetet idézett elő, s a négy személy letartóztatásba helyezése is drámai pillanat volt. Előadta, hogy ebben a fázisban hangzott el tőle a kifogásolt mondat, ami véleménykifejtés volt részéről.
Utalt arra is, hogy a tárgyalás legelején a „miért” kérdését egybe fűzni a későbbi megnyilvánulásával, és azt állítani, hogy ez az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztetné, szerinte nem állhat fenn. Kifejtette, hogy jogvédő szervezet képviselőjeként észlelte, hogy a nagyszámú megjelent érdeklődőt a bíró nem kívánta beengedni, egy „miért” kérdés ekkor szerinte a legkevesebb, amit az ember tehetett. A második kifogásolt mondatról az volt az álláspontja, hogy egy véleménynyilvánítás volt, amiért a kivezetés szankcióját alkalmazta a bíróság, aminek álláspontja szerint kb. 5 perc alatt, a holmijai összepakolása után önként eleget tett. Véleménye szerint a bejelentés súlyosan valótlan abban a részében, hogy a biztonsági személyzet felszólításának nem tett eleget. Az eljárás alá vont ügyvéd meggyőződése szerint az eljáró bírót is kritizáló közleménye miatt érkezett a bejelentés vele szemben.
Nyomatékkal utalt arra, hogy nem akarta és nem is tudta volna akadályozni a kényszerintézkedés végrehajtását. Nem értett egyet azzal sem, hogy az ő magatartása nélkül nem történt volna meg az átütő erejű kritika a hallgatóság részéről. Szerinte olyan szintű feszültséget okozó pillanatok voltak akkor a tárgyalóteremben, hogy az ő mondatai nélkül is elhangzottak volna a kritikai mondatok a hallgatóság részéről. Álláspontja szerint az ő kiutasítása inkább csak növelte a feszültséget, véleménye szerinte nem jól mérlegelte a helyzetet a bíró és az intézkedéssel hozzájárult a kritikus vélemények eszkalációjához.
Hangot adott azon kérdésének is, hogy egy ügyvéd, aki nem ügyvédként, hanem hallgatóságként részt vesz egy ítélethirdetésen, és verbálisan rendbontásnak minősülő magatartást követ el, az fegyelmi magatartásnak minősülhet-e. Utalt e körben az Üttv.-re, annak magyarázatára. Szerinte az, hogy a bíró a tárgyaláson jogkövetkezményt alkalmazott vele szemben, majd később ugyanezért bejelentést tett ellene, a kettős értékelés tilalmába ütközik.
Arra is utalt, hogy szerinte a fegyelmi biztosra vonatkozó szabályok megsértése az, hogy a fegyelmi biztos az iratában semmit nem vett figyelembe és nem is utal arra, amit az eljárás alá vont ügyvéd a részletes nyilatkozataiban írásban előadott, vitatott, szerinte ezt meg kellett volna tennie.
Álláspontja szerint ebben az ügyben az a kérdés, hogy az ügyvédi hivatás tekintélyének súlyos veszélyeztetése mikor, és miben áll meg? Utalt korábban hivatkozott példájára, amikor az ügyvédet garázdaság miatt el is ítélték, de a fegyelmi ügyében írásbeli megrovás volt a szankció. Úgy vélte, hogy a hivatásrend megítélésének kérdése ott kezdődik, hogy egy jogvédő munkát végző ügyvédnél hol kezdődnek a határok. Ha kilépett volna a verbalitás kereteiből, akkor szerinte sem lenne vitaható, hogy a magatartás súlyosan veszélyezteti az ügyvédi hivatás tekintélyét. De álláspontja szerint tisztelettudó módon közölte a véleményét, „bíró úr” megszólítást használt. Utalt arra is, hogy lehetősége lett volna az eljáró bírónak arra, hogy megbírságolja, ha emberi méltóságot sértőnek tekintette volna megnyilvánulását, de ezt nem tette meg. Kifejtette, hogy nem lehet egy szűkített alkotmányjogi korlátozás alá vetni az ügyvédet.
Kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a biztonsági őrök nem jöttek oda hozzá, őt nem utasították. Szerinte a fegyelmi tárgyaláson megtekintett felvételen is ez látszik, és az, hogy a személyre szabott felhívásnak a hatóság részéről rögtön eleget tesz, illetve mindenkinek mondta is, hogy hagyják el a termet.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos az eljárás kezdeményező határozatban foglaltakat nem tartotta fenn.
Előzetesen utalt arra, hogy bár a fegyelmi eljárást kezdeményező a határozatból nem derült ki, hogy értékelte volna az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatát, de ez megtörtént, ezen is alapul a határozat. Utalt rá, hogy a fegyelmi eljárást kezdeményező határozat nem ügydöntő, nem a fegyelmi felelősségről dönt. Fegyelmi biztosként minden érvet és ellenérvet mérlegelnie kell. A határozat arra irányult, hogy a Fegyelmi Tanács hozzon döntést. Úgy vélte, hogy ez a határozat tartalmát tekintve nem tér el a megszokottól, de megfontolás tárgyává teszi az eljárás alá vont észrevételeit e körben.
Az ügyet illetően előadta, hogy nem vitatja el senkinek, különösen az eljárás alá vont ügyvédnek a véleménynyilvánításhoz való jogát. Fontos a döntésekkel szemben kritikát megfogalmazni. A határozatban a véleménynyilvánítás módját értékelte korábban. Álláspontja szerint jelenleg azt kell értékelni, hogy a magatartás súlyosan sérti-e az ügyvédség tekintélyét.
Kifejtette, hogy vérmérsékletbeli, világnézeti eltérések vannak, tőle személy szerint távol áll a bekiabálás, akár tárgyaláson ügyvédként, akár hallgatóságként.
Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló iratok nem tudták visszaadni azt, amit a felvételen lehetett látni. Álláspontja szerint a felvételen látható események árnyalják az írásbeli előadásokat.
Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által kifejtett véleménynyilvánítással szemben nincs kifogása, úgy foglalt állást, hogy ez a magatartás nem alkalmas arra, hogy az ügyvédség tekintélyét súlyosan megsértse, nem éri el azt az „ingerküszöböt”, ami az Üttv. 107. § b) pontba ütközik, így a fegyelmi eljárás megszüntetésére tett indítványt.
A fegyelmi tanács döntése:
A 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről (továbbiakban: Üttv.) 107. § b) pontja rögzíti, hogy „Fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd tevékenységet gyakorló [...], ha ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos, vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: ÜESZ) 2.5. pontja szerint az ügyvédi tevékenyég gyakorlója betartja a közhatalmi eljárások rendjét, és tiszteletben tartja a közhatalmi szervek méltóságát.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok, így a tárgyalási jegyzőkönyv és a tárgyalásról készült felvétel alapján megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a jelen ügyben érintett büntető tárgyaláson hallgatóságként és nem ügyvédként vett részt, azon ügyvédi tevékenységet nem gyakorolt.
Továbbá megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kifogásolt magatartása olyan, kizárólag verbális véleménynyilvánításokban merült ki, amelyekkel összefüggésben az is megállapítható, hogy azok mind a megszólítást, mind a tartalmukat tekintve, vagy akár a szóhasználatukban nem lépték át azt a határt, amely sértette volna bárki emberi méltóságát, vagy gyalázkodóak lettek volna. Önmagukban a megnyilvánulások a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint nem lépték túl a véleménynyilvánítás jogszerű kereteit.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt cáfolható az eljárás alá vont ügyvéd azon előadása, miszerint a bírói utasítást követően kb. 5 perc alatt a személyes tárgyai (ennek körében az általa használt laptopon a mentés elvégzése és annak leállítása, majd ennek és a jegyzeteinek, iratainak) összepakolása után önként elhagyta a tárgyalótermet.
A Fegyelmi Tanács kiemeli, hogy bármely állampolgártól, különösen egy ügyvédtől elvárt a bírósági tárgyalás rendjének, illetve a bíró utasításainak be- és megtartása. A tárgyalás rendjének megzavarása esetén a bíróság jogosult ezt szankcionálni. A Fegyelmi Tanács utal azonban arra, hogy amennyiben bármely hatóság előtt folyó eljárásban sor kerül a résztvevő személyek részéről eljárási, vagy más jogszabály megsértésére, úgy ennek szankcionálása annak a hatóságnak a joga és lehetősége, amely előtt az adott eljárás folyik. Amennyiben az eljáró hatóság a kifogásolt magatartást saját eljárásában maga szankcionálta, és ebben az eljárásban további szankció alkalmazását nem látta indokoltnak, noha lett volna rá módja, úgy ilyen további szankcionálásra a fegyelmi eljárás sem nyújthat további keretet.
A Fegyelmi Tanács – egyetértve a fegyelmi biztossal – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységen kívüli magatartása, véleményének kinyilvánítása és ezzel akár a tárgyalás rendjének zavarása ugyan kifogásolható magatartás, ez azonban nem érte el az ügyvédi hivatás tekintélyének súlyos veszélyeztetését.
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács arra az álláspontra jutott, hogy eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a Fegyelmi Tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján a fegyelmi eljárást megszüntette.
A Fegyelmi Tanács határozata 2022. november 30. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2022. F. 212.)