A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa dr. [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2023. év március 6. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
100.000 Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek végrehajtását 1 évre felfüggeszti.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és az előzetes vizsgálat:
A Budapesti Ügyvédi Kamarához érkezett dr. X.Y. ügyvédtől bejelentés, amelyben kifogásolta, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara ügyvédkeresőjében az eljárás alá vont ügyvédhez rendelt telefonszámról egy arrogáns „hölgy”, aki magát az adott jogvitában a bérlő jogi képviselőjének nevezte, minősíthetetlen stílusban beszélt és ordítozott az ügyfelével. Az arrogáns „hölgy” többek között kifejtette azt is, hogy ügyfele a „bérlő vérét szívja”, a bérbeadás neki „jó pénzkereseti lehetőség”, „köt egy szerződést és kirugdalja a bérlőjét, ez egy évben hányszor háromszázezer forint”, és minősíthetetlen szavakkal illette az idős hölgyet. Közölte továbbá, hogy a bérlő szeptember 15-én kiköltözik, ha a bérbeadó aláírja, hogy nincs követelésük egymással szemben, vagy különben mehet pereskedni a közjegyzőhöz, ami 2–3 év. A bejelentő kifogásolta továbbá, hogy később telefonon vele is ordibált, amikor a bejelentő jelezte neki, hogy minősíthetetlen hangnemben beszélt az ügyfelével. Ekkor ordítva közölte, hogy ő nem kiabált senkivel, ilyet a bejelentő ne állítson, és mintha lemez „akadt volna ki”, kiabálva azt ismételte, hogy „ezt nagyon gyorsan fejezze be” a bejelentő, olyan hangos volt, hogy a körülötte lévők is hallották és csodálkoztak. Majd miután a bejelentő letette a telefont, visszahívta és üvöltött, hogy merészelte letenni a telefont, mikor ő még nem fejezte be és a bejelentőt szidni kezdte. A bejelentő utalt arra is, hogy nem hiszi el, hogy egy ügyvéd kartárs így beszél, így kérte a Kamarát, hogy vizsgálja meg, esetleg nem él-e valaki vissza az adott telefonszámmal. A bejelentő mellékelten képernyőfotókat is csatolt, egyrészt az adott telefonhívásokról, valamint a lefolytatott sms-váltásról is.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről az eljárás alá vont ügyvédet is tájékoztatta, továbbá felhívta a figyelmét arra, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges releváns iratokat 8 napon belül 1 példányban elektronikusan köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a Kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, hogy a bejelentő által kifogásolt magatartást tanúsította volna, kérte az eljárás megszüntetését. Igazoló nyilatkozatában utalt arra is, hogy nem tanúsított ügyvédhez méltatlan magatartást, álláspontja szerint ezt bizonyítja az is, hogy 18 percig beszélt telefonon az ellenérdekű féllel, annyit közölt vele, hogy jó lenne megállapodni, mivel ellenkező esetben évekig tarthat egy kiürítési és elszámolási per. Rögzítette továbbá, hogy telefonon a bejelentővel is beszélt, több alkalommal mondta neki, hogy szabadságon van, ugyanakkor a bejelentő rendkívül erőszakosan telefonon akart értekezni vele az ügyről.
Előadta továbbá, hogy bemutatkozott a bejelentőnek és ügyfeleinek is, egyébként a bejelentővel sem ordítozott és nem is „szidta” őt, ezzel szemben a bejelentő volt az, aki sértegette őt, nagyképűnek és fennhéjázónak nevezte. Az eljárás alá vont álláspontja szerint az sms-váltás is ezt igazolja.
A fegyelmi biztos 2022. december 20-án kelt határozatával az eljárás alá vonttal szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett. A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában rögzítette, hogy álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont azzal, hogy az ellenérdekű bérbeadókkal, majd a jogi képviseletükben fellépő bejelentővel ügyvédhez méltatlan modorban, durva, az ügyvédi hivatás presztízsét súlyosan erodáló stílusban kommunikált, megsértette az Ügyvédi Etikai Szabályzat (ÜESZ) 13.1. és 13.4. pontjait, és mindezen magatartásával 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a megtartott fegyelmi tárgyaláson előterjesztett végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglalt tényállást fenntartotta, utalt arra is, hogy a bizonyítás során kiderült, hogy ténylegesen megtörténtek a beszélgetések, és az eljárás alá vont hangneme, az általa megemlített kifejezések valóban távol állnak a kulturált ügyvédi magatartástól. Az a döbbenet és csalódottság, ami azóta is él a bejelentőben és ügyfeleiben, álláspontja szerint ugyancsak azt igazolja, hogy az eljárás alá vont a stílusával a karhoz méltatlan magatartást valósított meg. A fegyelmi biztos álláspontja szerint az eljárás alá vont 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, mindezért fegyelmi büntetésként megrovás kiszabását indítványozta és kérte az eljárás alá vont kötelezését az eljárás költségeinek megfizetésére is.
A megállapított tényállás:
N.S. és N.S.-né 2022. május 12-én adták bérbe az ingatlanukat B.N. bérlő részére. A felek között a bérleti díj fizetésével összefüggő vita keletkezett, melyre tekintettel a bérbeadók 2022. augusztus 1-jén közölték a bérlővel a szerződés felmondását.
2022. augusztus 15-én az eljárás alá vont ügyvéd a bérlő jogi képviselőjének kiadva magát telefonon felhívta a bérbeadókat, akik közül N.S.-néval tárgyalt, és kiabálva, ügyvédhez méltatlan hangnemben és stílusban fejezte ki jogi álláspontját a felmondással kapcsolatban. Ennek során utalt többek között arra is, hogy a bérbeadó „a bérlő vérét szívja”, a bérbeadás neki „jó pénzkereseti lehetőség”, „köt egy szerződést és kirugdalja a bérlőjét, ez egy évben hányszor háromszázezer forint”, és minősíthetetlen szavakkal illette. Az eljárás alá vont továbbá a bérlő kiköltözését valótlan tartalmú nyilatkozat kiadásához is kötötte, közölte ugyanis azt is, hogy a bérlő szeptember 15-én kiköltözik, ha a bérbeadó aláírja, hogy nincs követelésük egymással szemben.
A bérbeadók 2022. augusztus 18-án meghatalmazták a bejelentő ügyvédet, hogy a bérlővel felmerült jogvitában a jogi képviseletüket ellássa. A bejelentő ügyvéd többszöri próbálkozás után, végül sikeresen felvette a kapcsolatot telefonon az eljárás alá vont ügyvéddel, aki mindezen, 2022. augusztus 19-ei telefonbeszélgetések egy részében is olyan, a kollegialitás körén kívül eső udvariatlan hangnemben, ordítva kommunikált a bejelentővel, ami méltatlan az ügyvédi hivatáshoz. Így a bejelentő és az eljárás alá vont közötti első telefonbeszélgetésnél a bejelentő azon észrevételére, hogy az adott telefonszámról valaki minősíthetetlen hangnemben beszélt az ügyfelével, az eljárás alá vont ordítva válaszolta, hogy ő nem kiabált senkivel, valamint kiabálva azt ismételgette, hogy ezt a bejelentő „nagyon gyorsan fejezze be”. Majd azt követően, hogy a bejelentő letette a telefont, az eljárás alá vont visszahívta és üvöltött vele, hogy a bejelentő hogy merészelte letenni a telefont, mikor ő még nem fejezte be, és a bejelentőt szidni kezdte, mire a bejelentő ismételten letette a telefont.
A fegyelmi tanács döntése:
A Fegyelmi Tanács a tényállást a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, a bejelentés és az ahhoz csatolt képernyőfotók, dr. X.Y. nyilatkozata, tanúvallomása, N.S.-né és N.S. tanúvallomásai, az eljárás alá vont nyilatkozatai alapján állapította meg azzal, hogy az eljárás alá vont nyilatkozatainak azt a részét tudta figyelembe venni a Fegyelmi Tanács, amelyet a további bizonyítékok nem cáfoltak, vagyis amely részében az ellentmondás mentesség követelményének megfelelt.
A Fegyelmi Tanács külön utal arra, hogy a bizonyítékok alapján teljesen egybehangzó adatok állnak rendelkezésre azzal összefüggésben, hogy a kérdéses telefonbeszélgetések és sms-váltások a jelzett időben megvalósultak. Ellentétes adat nélkül igazolt továbbá az is, hogy a kérdéses kommunikáció az eljárás alá vont és N.S.-né, majd az eljárás alá vont és a bejelentő között történt, mindezt az eljárás alá vont is következetesen elismerte.
Az eljárás alá vont nyilatkozata érdemben abban tért el kategorikusan a többi személyi bizonyítéktól, hogy tagadta azt, hogy ő ügyvédhez méltatlan magatartást tanúsított volna, hogy udvariatlan hangnemben, sértő módon, ordítva kommunikált volna.
Az eljárás alá vontnak a fenti védekezését azonban lényegében az összes tanúvallomás cáfolta és mindaz ellentétes volt a bejelentő írásbeli nyilatkozatával és a bejelentéssel is. N.S.-né tanúvallomásában egyértelműen megerősítette a bejelentésben a tanú és az eljárás alá vont között történt első telefonbeszélgetéssel összefüggésben rögzítetteket is, így az eljárás alá vont által közölteket, annak elfogadhatatlan tartalmát és stílusát, így azt is, hogy ennek során üvöltöző, ordítozó kommunikáció is történt az eljárás alá vont részéről. Mindezt hallomás tanúként (vagyis mindarról N.S.-né tanútól értesülve) a bejelentő is egyértelműen alátámasztotta, az eljárás alá vont telefonbeszélgetés alatti megdöbbentő, ordító kommunikációját pedig a beszélgetés alatt N.S.-néval egy helyiségben tartózkodó N.S. is megerősítette. Ahogy tanúvallomása során utalt rá: a másik fél (az eljárás alá vont) a telefonban annyira kiabált a vonal másik végén, hogy a tanú 4–5 méterre hallotta, hogy valaki ordít a telefonban a feleségével.
A bejelentővel lefolytatott – az első beszélgetést követő – kommunikáció ugyancsak elfogadhatatlan, ügyvédhez nem méltó tartalmát és stílusát a bejelentés, az ahhoz képernyőfotóval mellékelt, a bejelentő részéről az eljárás alá vontnak küldött sms, valamint a bejelentő teljesen következetes és meggyőző nyilatkozata és tanúvallomása is alátámasztotta.
Szemben az eljárás alá vont előadásával, a bejelentő és az eljárás alá vont között történt sms-váltás alapján is megállapítható, hogy az elsőként egyébként a bejelentő által küldött sms egyértelműen alátámasztotta a bejelentést és az előzőekben részletezett tanúvallomásokban foglaltakat is, míg az eljárás alá vont által több órával később válaszként küldött sms legfeljebb is az eljárás alá vont nyilatkozatának következetességére (önellentmondás mentességére) utal, amely természetesen nem oldja fel az eljárás alá vont védekezésének életszerűtlen és egyértelműen ellentmondásos – a további bizonyítékok döntő többségével ellentétes – voltát sem. Mindezek mellett a tárgyalás közvetlenségének elve alapján a Fegyelmi Tanács egyértelműen észlelte azt is, hogy a fegyelmi tárgyaláson meghallgatott tanúk még jelenleg is – a korábbi eseményeket felidézve – azok hatása alá kerültek, rajtuk egyértelműen döbbenet és keserűség volt érzékelhető.
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a bizonyítás alapján egyértelműen igazolt nemcsak az adott kommunikáció megtörténte, az abban részt vevők személye, hanem az eljárás vont kommunikációjának ügyvédhez méltatlan tartalma és stílusa, elfogadhatatlan, durva hangneme is.
A jelen ügyben irányadó, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az ÜESZ 1.1. b) pontja rögzíti azt is, hogy ez a szabályzat – az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott magatartási szabályokon túl – meghatározza a 13. pontban azokat az elvárásokat, amelyek súlyos megsértése akkor képez fegyelmi vétséget, ha az az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására, vagy az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére alkalmas.
Az ÜESZ 13.1. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója tárgyalásai és eljárásai során hivatása hagyományainak megfelelően érintkezik a bíróságok, hatóságok tagjaival, valamint mindenki mással, akivel eljárása során kapcsolatba kerül, részükre a kellő megbecsülést és tiszteletet megadja, valamint azt saját hivatásával szemben is elvárja.
Az ÜESZ 13.4. pontja pedig kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlói egymással szemben fokozott igényességgel teljesítik kötelezettségeiket, jó kollegiális kapcsolatot tartanak fenn, ennek körében munkájukat a kölcsönös bizalmon alapuló udvariasság normái szerint végzik.
A Fegyelmi Tanács az előzőek, így a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kénytelen rögzíteni, hogy eljárás alá vont ügyvéd – megvalósítva az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat – megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésének, valamint az ÜESZ 13.1., 13.4. pontjainak rendelkezéseit is.
Az eljárás alá vont azzal a magatartásával, hogy a bejelentő ügyfelével, N.S- né bérbeadóval telefonon a beszélgetés egy részében kiabált, üvöltözött, nem elfogadható hangnemben és stílusban fejezte ki jogi álláspontját a felmondással kapcsolatban, amelynek során utalt többek között arra is, hogy a bérbeadó „a bérlő vérét szívja”, a bérbeadás neki „jó pénzkereseti lehetőség”, „köt egy szerződést és kirugdalja a bérlőjét, ez egy évben hányszor háromszázezer forint”, és minősíthetetlen szavakkal illette, megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdésében foglaltakat, valamint súlyosan megsértette az ÜESZ 13.1. pontjának rendelkezéseit is. Az eljárás alá vont magatartása, kommunikációjának tartalma és hangneme kategorikusan ellentétben állt az ügyvédség hagyományainak megfelelő, mindenki másnak – így az ellenérdekű ügyfeleknek is – a kellő megbecsülést biztosító érintkezés követelményeivel olyannyira, hogy mindez az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére is egyértelműen alkalmas volt. Az eljárás alá vontnak ez az eljárása megdöbbenést, keserűséget okozott olyannyira, hogy az ügyvédi hivatáshoz ilyen szinten nem méltó, nem illő kommunikáció hallatán még a bejelentő ügyfelében is felmerült, hogy aki így kommunikál, egyáltalán ügyvéd lehet-e.
Az eljárás alá vontnak ez a magatartása értelemszerűen nem felelt meg annak az alapvető követelménynek sem, hogy az ügyvédnek az ügyvédi tevékenységét lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, vagyis az eljárás alá vont a fenti magatartásával az Üttv. 1. § (3) bekezdését is megsértette.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a bejelentő ügyvéddel 2022.08.19-én lefolytatott telefonbeszélgetések egy részében is a kollegialitás körén messze kívül eső udvariatlan hangnemben, elfogadhatatlan modorban, ordítva kommunikált a bejelentővel, ennek keretében az első telefonbeszélgetésnél a bejelentő azon észrevételére, hogy az adott telefonszámról valaki minősíthetetlen hangnemben beszélt ügyfelével, az eljárás alá vont ordítva válaszolta, hogy ő nem kiabált senkivel, valamint kiabálva azt ismételgette, hogy ezt a bejelentő „nagyon gyorsan fejezze be”, majd azt követően, hogy a bejelentő letette a telefont, az eljárás alá vont visszahívta és üvöltött vele, hogy a bejelentő hogy merészelte letenni a telefont, mikor ő még nem fejezte be, és a bejelentőt szidni kezdte, az eljárás alá vont ugyancsak megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, valamint súlyosan megsértette az ÜESZ 13.4. pontjának rendelkezéseit is.
Az eljárás alá vont mindezen magatartása, kommunikációjának tartalma és stílusa kategorikusan ellentétes a bizalmon alapuló udvariasság normáival, olyannyira, hogy mindez ugyancsak egyértelműen alkalmas volt az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére. Az eljárás alá vontnak ez a magatartása is a bejelentőben döbbenetet és keserűséget okozott olyannyira, hogy benne is felmerült annak a lehetősége, hogy aki ilyen magatartást tanúsít, esetleg nem is ügyvéd.
Az eljárás alá vontnak ez a magatartása ugyancsak nem felelt meg annak az alapvető követelménynek sem, hogy az ügyvédnek az ügyvédi tevékenységét lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, vagyis eljárás alá vont fenti magatartásával az Üttv. 1. § (3) bekezdését is megsértette.
A Fegyelmi Tanács jelen határozatával kénytelen volt megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd – megvalósítva az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat – az fentiekben részletezett magatartásával megszegte az Üttv. 1. § (3) bekezdését és az ÜESZ 13.1. pontját, megszegte továbbá az Üttv. 1. § (3) bekezdését és az ÜESZ 13.11. pontját, amellyel – tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegéseket az eljárás alá vont ügyvéd tudata is átfogta – 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. A Fegyelmi Tanács rámutat arra is, hogy az egyes cselekményekkel összefüggésben az adott normaszegések egyértelműen meghatározhatóak, a különböző személyekkel lefolytatott kommunikációknál az eljárás alá vont által kifejtett cselekmények egymástól jól elhatárolhatóak is voltak, így a különböző személyekkel lefolytatott kommunikációk során elkövetett fegyelmi vétségek önálló szándékos fegyelmi vétséget valósítottak meg. Emellett a bejelentővel történt, összesen 2 telefonbeszélgetés során megvalósított, időben gyorsan ismétlődő normaszegések az anyagi jog szabályai szerint is egyértelműen a természetes egység körébe sorolhatóak, vagyis mindezzel az eljárás alá vont nem további 2, hanem további 1, így összesen 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában a büntetési nem meghatározásánál a Fegyelmi Tanács értékelte az elkövetett fegyelmi vétségek tárgyi súlyát, ezzel összefüggésben a Fegyelmi Tanács ismételten rámutat arra, hogy az eljárás alá vont ismétlődő jelleggel összesen 3 alkalommal tanúsított az adott ügyvédi etikai normákat is durván sértő, az ügyvédi hivatás méltóságának, presztízsének megsértésére kirívóan alkalmas magatartást.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont összességében kedvezőnek tekinthető fegyelmi előéletét, ugyanakkor súlyosító körülményként értékelte a 2 rendbeli elkövetést – mivel fegyelmi ügyekben nem kerül sor halmazati büntetés kiszabására, így mindez nem jelent kettős értékelést –, valamint azt is, hogy az eljárás alá vont az adott fegyelmi vétségeket másik fegyelmi eljárás hatálya alatt követte el.
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács – részletes és alapos mérlegelést követően – kénytelen volt megállapítani azt is, hogy a legenyhébb fegyelmi büntetés, vagyis az írásbeli megrovás nem alkalmas a speciális és generális prevenciós célok elérésére, ugyanakkor eljárás alá vont kedvező fegyelmi előéletére is figyelemmel a Fegyelmi Tanács úgy értékelte, hogy bár jelen esetben mindenképpen pénzbírság kiszabása indokolt, annak összegét mérlegeléssel a rendelkező rész szerint, lényegében a gyakorlatban alkalmazásra kerülő minimumhoz közelítő összegben határozta meg, valamint lehetőséget látott arra is, hogy a pénzbírság végrehajtását – ugyancsak a törvényi minimumban rögzített időre – 1 évre felfüggessze, mivel a Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy jelen esetben mindez a fegyelmi büntetés már kellő visszatartó erővel rendelkezik.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács külön is felhívja eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja szerint nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, míg az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozata 2023. május 30. napján jogerős és a felfüggesztett büntetés kivételével végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2022. F. 255.)