A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. (...) volt ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2022. december 14. napján 2010.F.311/49. szám alatt hozott határozata ellen a fegyelmi eljárás alá vont volt ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2023. május 12. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2010.F.311/49. számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet, hogy a másodfokú fegyelmi határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő 15 napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
Jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont volt ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint az országos fegyelmi bizottság ellen – elektronikus kapcsolattartás előírásainak megfelelően – az elsőfokú regionális fegyelmi bizottság székhelye szerinti ügyvédi kamaránál, a perre kizárólagosan illetékes a Fővárosi Törvényszéknek címezve kell előterjeszteni.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a lefolytatott bizonyítási eljárás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.
I. Eljárás alá vont volt ügyvéd személyi körülményei
(...)
II. Az elsőfokú fegyelmi eljárás és felek nyilatkozatai
Az elsőfokú fegyelmi eljárás:
Az elsőfokú fegyelmi eljárás az eljárás alá vont ügyvéd saját bejelentése alapján indult, mely bejelentés 2010. május 27. napján érkezett a Budapesti Ügyvédi Kamarához.
Bejelentésében az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy őt a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztály Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztálya a ....2007.bü számon indult büntetőeljárásban 2010. május 26. napján gyanúsítottként hallgatta ki a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének és bűnsegédként a Btk. 303. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a 303. § (4) bekezdés e) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntett megalapozott gyanúja miatt.
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke 2010. május 31. napján elrendelte az előzetes vizsgálatot, majd ezt követően a fegyelmi megbízott indítványára 2010. november 16. napján a fegyelmi eljárást is.
A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa a 2010. november 25. napján kelt és 2010. december 25. napján jogerőre emelkedett 2010.F.311/2. sorszámú határozatával a fegyelmi eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztály Csúcstechnológiai Bűnözés Elleni Osztálya előtt .../2007.bü számon folyamatban lévő büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
2010. június 3. napján az eljárás alá vont ügyvéd életveszélyes balesetet szenvedett, ezért 2010. június 3. – 2010. december 19. között az ügyvédi tevékenységének ellátásában akadályoztatva volt. Eljárás alá vont ügyvéd állapota okán 2010. november 30. napján a fegyelmi tanács elnöke dr. (...) ügyvédet a Magyar Ügyvédi Kamara fegyelmi eljárásról szóló 3/1998. (VI. 27.) szabályzatának 20. § (7) bekezdése alapján ügygondnokul jelölte ki. 2011. január 25. napján kelt levelében az eljárás alá vont ügyvéd tájékoztatta a kamarát, hogy az akadályoztatása megszűnt, ezért a fegyelmi tanács elnöke dr. (...) ügyvédet az ügygondnoki tiszt alól felmentette.
A 2012. január 5. napján kelt Fővárosi Főügyészség értesítésében tájékoztatta a fegyelmi hatóságot, hogy KÜO..../205-I. számon vádiratot nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amely vádiratban az eljárás alá vont ügyvédet a Btk. 303. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a 303. § (4) bekezdés e) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettének, valamint 8 rendbeli, a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirathamisítás bűntettének elkövetésével vádolta meg.
A fentiekre tekintettel a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa 2012. február 20. napjára fegyelmi tárgyalást tűzött ki, amelyen 2010.F.311/22. számú határozatával az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységének gyakorlását – az ellene indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig, illetve az elsőfokú felmentő ítéletig – felfüggesztette. Egyebekben a fegyelmi eljárást – az eljárás alá vont ügyvéd ellen folyó büntetőeljárás jogerős befejezéséig, illetve az I. fokú felmentő ítéletig – ismételten felfüggesztette.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2016. január 18. napján érkezett beadványával megküldte a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság részére a Törvényszék 9. B. .../2014/127. számú elsőfokú ítéletét, amelyben a bíróság az eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli, a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésében, ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte és 1 évre eltiltotta az ügyvédi tevékenységtől. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évre felfüggesztette. A pénzmosás vádpontja tekintetében eljárás alá vont ügyvéd bűnössége nem került megállapításra.
Figyelemmel az elsőfokú büntetőbíróság ítéletére a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa 2016.02.29. napján meghozta a 2010. F. 311/31. számú határozatát, amelyben a 2010. F. 311/22. számú határozatát hatályon kívül helyezte, ezáltal az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenység gyakorlása alóli felfüggesztését megszüntette, egyben rendelkezett az ügyvédi igazolványa visszaadásáról is.
Az ügyvédi kamara felhívására az eljárás alá vont ügyvéd 2019. június 28. napján érkezett bejelentésében tájékoztatta a fegyelmi tanácsot, hogy a Törvényszék 9. B..../2014/127. számú elsőfokú ítéletét a II. fokú bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt Törvényszéket új eljárásra utasította. A Törvényszék a megismételt eljárásban 3.B..../2018/98. számú ítéletében az eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli közokirathamisítás bűntettében (Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont), valamint társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettében (Btk. 399. § (1) bekezdés b) pont, (4) bekezdés b) pont). Ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 2 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 forintban állapította meg, egyúttal kötelezte őt a bűnügyi költség megfizetésére.
A Ítélőtábla 1.Bf..../2021/87. sorszámú, 2022. október 4. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az eljárás alá vont ügyvéd terhére megállapított pénzmosás bűntettének törvényhelyeként a Btk. 399. § (1) bekezdését és a (6) bekezdés a) pontját jelölte meg azzal, hogy a bűncselekményt folytatólagosan követte el. Az eljárás alá vont ügyvéd szabadságvesztésének a tartamát 1 év 6 hónapra, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 2 évre és az ügyvédi foglalkozástól eltiltásának tartamát 1 évre enyhítette. Az ítélet 2022. október 4. napján jogerőre emelkedett és – a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kivételével – végrehajthatóvá vált.
Az Ítélőtábla 1.Bf..../2021/87. számú, értesítő lapjával tájékoztatta a Magyar Ügyvédi Kamarát, hogy az eljárás alá vont ügyvéd vonatkozásában a foglalkozástól eltiltásra vonatkozó adatokat jegyezze be a nyilvántartásba.
A Fegyelmi Tanács elnöke a fegyelmi ügy iratait 2022. október 13. napján vette át ismételten.
Mivel a büntetőeljárás jogerős befejezésével a fegyelmi eljárás felfüggesztésének oka megszűnt, így a Fegyelmi Tanács elnöke 2022. október 13. napján a fegyelmi eljárás folytatását rendelte el, majd az ügyben 2022. december 14. napjára tárgyalást tűzött.
A 2022. december 14. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont volt ügyvéd előadta a büntetőeljárással kapcsolatos észrevételeit, továbbá kifejtette, hogy álláspontja szerint a jogerős ítéletben megállapítottakhoz képest ő kizárólag cégalapítási eljárásban vett részt, továbbá, hogy a bűncselekményekhez neki köze nem volt. Az eljárása során csak valós személyek jelentek meg nála, azok ügyleti akaratának megfelelően készítette az okiratokat, valamint járt el a cégeljárásokban. Előadta, hogy a bankok számára a cégeljárási iratok megküldése nem büntetendő, korábbi előadása szerint ez az ügyvéd kötelessége. Ezt meghaladóan személyi és elnehezült anyagi körülményeit mutatta be. Kérte továbbá figyelembe venni az általa megfizetett bűnügyi költség összegét.
A fegyelmi biztos végindítványában fenntartotta kizárás fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványát azzal, hogy nyomatékosan kerüljön figyelembevételre az időmúlás, valamint az eljárás elhúzódása körülménye, emellett az eljárás alá vont volt ügyvéd fegyelmi előélete, mint enyhítő körülmény. A büntetés mértékének meghatározását akként kérte, hogy az lehetőleg igazodjon a büntetőítéletben meghatározott foglalkoztatástól eltiltás tartamához.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a jogerős büntetőbírósági ítéletben megállapított tényállást, a bűnösség megállapítását a fegyelmi határozat alapjául elfogadta, ennek figyelembevételével rögzítette a fegyelmi vétséget megalapozó ügyvédi kötelezettségszegéseket.
A fentieket követően az elsőfokú tanács meghozta elsőfokú határozatát, melyben megállapította, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd 9 (kilenc) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el ezért kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, melynek időtartamát 3 (három) évben határozta meg. Az elsőfokú tanács kötelezte továbbá az eljárás alá vont volt ügyvédet 80.000 Ft átalányköltség 30 napon belüli megfizetésére a Budapesti Ügyvédi Kamara számára.
Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont volt ügyvéd határidőben fellebbezést terjesztett elő, melyben kérte az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, kérelme indokául előadta, hogy álláspontja szerint a fegyelmi határozatban megállapított szankció a kettős értékelés tilalmába ütközik, figyelemmel arra, hogy a büntetőbíróság is alkalmazott vele szemben foglalkozástól eltiltást, melynek mértékét 1 évben határozta meg, felhívta továbbá a figyelmet az elsőfokú eljárás, valamint annak felfüggesztésére okot adó büntetőeljárás elhúzódására, illetve arra, hogy az elsőfokú eljárás során 4 évre felfüggesztette az elsőfokú tanács az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól.
Az országos fegyelmi főbiztos észrevételeit és indítványát a másodfokú eljárás során előterjesztette, melyben értékelte a megelőző fegyelmi eljárás eseményeit. Felhívta a figyelmet arra a kialakult gyakorlatra a fellebbezésben előadott kétszeres értékelés tilalmára utalva, hogy a fegyelmi és a büntető eljárás két önálló eljárás, melyben eltérő felelősség rendszer, továbbá eltérő értékelési szempontok érvényesülnek. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a cselekmény súlyával arányos büntetési nemben kiszabható legenyhébb mértékű büntetés került megállapításra, ezért kérte az elsőfokú fegyelmi határozat helybenhagyását.
A fentieket követően a másodfokú tanács 2023. május 12. napjára kitűzte az ügy tárgyalását.
A tárgyaláson az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezését kiegészítette, melyben kérte a másodfokú tanácsot, hogy értékelje az elsőfokú eljárás alatti 4 év tartamú ügyvédi tevékenység alóli felfüggesztésének tényét. Az eljárás alá vont volt ügyvéd a tárgyaláson előadta, hogy ezen időszak alatt felemésztette anyagi tartalékait, ügyfelei nagy részét elveszítette, továbbá hivatkozott arra, hogy egyedüli családfenntartó, akinek 68 éves felesége eltartásáról is gondoskodnia kell, mivel felesége sem nyugdíjjal, sem egyéb jövedelemmel nem rendelkezik. Előadta továbbá, hogy a bíróság által kiszabott foglalkozástól való eltiltás tartama alatt feltehetőleg megmaradt ügyfélköre is el fog veszni. Az eljárás alá vont volt ügyvéd kifejtette, hogy a budapesti lakását eladták, ennek vételárából fedezték megélhetésüket, kizárása mellőzése estén pedig a foglalkozástól eltiltás időtartamának leteltét követően még lát reményt arra, hogy jelenlegi ügyfélköréből megélhetését – jelenlegi vidéki környezetében – fenntartsa.
Az országos fegyelmi főbiztos a fegyelmi tárgyaláson írásbeli indítványát megerősítette.
A másodfokú tanács megállapítása szerint a fellebbezés alaptalan.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott határozatot a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül, vizsgálta, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által lefolytatott eljárás megfelelt-e a jogszabályokban, illetve a szabályzatokban írt rendelkezéseknek.
IV. A megállapított tényállás
A másodfokú tanács álláspontja szerint az elsőfokú tanács alapvetően helyesen állapította meg a tényállást, abban a bűnösség tekintetében a büntetőbíróság által hozott döntés érdemben kötötte. A kifejtettek alapján az eljárás alá vont volt ügyvéd büntetőjogi felelőssége az ítélet tényállásában megjelölt fegyelmi vétséget megalapozó ügyvédi kötelezettségszegés nem képezhette vita tárgyát.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú tanács az alábbi tényállást rögzíti.
2008 augusztusa és 2009 áprilisa között a fegyelmi eljárás alapját képező büntetőeljárás alá vont warez oldalakat működtető bűnszervezet illegális tevékenységéből származó bevételeinek tisztára mosását (...) utasításainak megfelelően (...) XVIII. rendű vádlott végezte az általa közvetített személyek közreműködésével.
(...) utasításának megfelelően XVIII. r. vádlott több alkalommal strómanokat közvetített Ukrajnából a bűnszervezet céljai megvalósításához. Az ukrán strómanok nevében (...) és XVIII. r vádlott cégeket alapítottak, illetve (...) és társai érdekeltségi körébe tartozó problematikus cégeket adtak el az ukrán strómanoknak az eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködésével. Ennek során az eljárás alá vont volt ügyvéd összesen 8 alkalommal működött közre fiktív cégalapításban, illetve cégeladásban a büntetőbíróság megállapítása szerint.
(...) vádlott a strómanokat az ukrán határról Budapestre szállította, majd elkísérte őket az eljárás alá vont volt ügyvéd (...) szám alatti ügyvédi irodájába, ahol aláírták az ügyvéd által már előkészített cégiratokat. Erre úgy kerülhetett sor, hogy az ukrán strómanok adatait XVIII. r. vádlott előzetesen megküldte az eljárás alá vont volt ügyvédnek, akivel (...) egyeztette a cégalapításra, cégeladásra vonatkozó adatokat. A fiktív cégalapítás és a cégmódosítás dokumentumait az eljárás alá vont volt ügyvéd elektronikus úton nyújtotta be a cégek székhelye szerint illetékes cégbíróságra, s ezáltal e cégek tekintetében valótlan adatok kerültek a cégnyilvántartásba bejegyzésre.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd a büntetőeljárásban feltárt tények alapján tisztában volt azzal, hogy a fiktív ügyvezetőkkel bejelentett cégeket valójában (...) működteti, az illegális tevékenységből származó összegek tisztára mosása érdekében. Az eljárás alá vont volt ügyvéd, mint ügyvéd, illetve mint a fiktív cégek kézbesítési megbízottja közreműködött a fiktív gazdasági társaságok tevékenységének hatóságok elől történő elrejtésében és tisztában volt azzal, hogy ezzel a tevékenységével elősegíti a bűncselekmények elkövetéséből származó pénzek eredetének leplezését és megváltoztatását.
A fenti tényállás alapján a büntetőbíróság jogerős ítéletében az eljárás alá vont volt ügyvédet 8 rendbeli közokirathamisítás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettében mondta ki bűnösnek, és halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évre felfüggesztette.
V. A Másodfokú Fegyelmi Tanács döntésének indokai
A másodfokú tanács az alkalmazandó jog tekintetében osztotta az elsőfokú tanács álláspontját, ennek alapján az anyagi jogi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és az ezen időpontban még hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) és a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) eljárásjogi rendelkezései az irányadóak. Tekintettel azonban arra, hogy a kizárás fegyelmi büntetés tekintetében az Üttv. 109. § (6) bekezdése a kizárás fegyelmi büntetés időtartamát háromtól tíz évig terjedő keretben határozza meg, a régi Üt. pedig időtartam korlátot nem tartalmaz, ezért az Üttv. szabályai kedvezőbbnek értékelhetőek.
Az elsőfokú tanács az eljárási szabályokat megtartotta. Az eljárás alá vont volt ügyvéd ügyvédi tevékenység alóli felfüggesztése szabályait megfelelően alkalmazta, az eljárás lefolytatására nyitva álló határidőt megtartotta.
A másodfokú tanács rögzíti, hogy jelen ügyben a fegyelmi felelősség elbírálása szempontjából lényeges előkérdést jelentett, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd cselekménye megvalósított-e bűncselekményt. E körülmény feltárása volt eljárás alá vont volt ügyvéd fegyelmi felelőssége elbírálása tekintetében alapvető fontosságú, hiszen bűnössége hiányában eljárás alá vont volt ügyvéd jelen ügy tényállása szerinti fegyelmi felelőssége eltérő mértékben állt volna fenn, azonban azzal, hogy a bizonyítási eljárás lefolytatását követően az Ítélőtábla ítéletben tett megállapítása szerint tettesként valósította meg többrendben a közokirathamisítás, valamint társtettesként a pénzmosás tényállását, hivatásával összefüggő kiemelkedő súlyú fegyelmi vétség elkövetése róható a terhére.
A FESZ – 27.2/A. a) pontja szerint „a fegyelmi tanácsot az eljárást befejező határozata meghozatalánál köti a büntetőbíróság bűnösséget megállapító ítélete annyiban, hogy nem állapíthatja meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt nem követte el”, erre tekintettel a fegyelmi eljárás során a másodfokú tanácsnak nincs arra lehetősége, hogy a büntetőeljárásban megállapított tényállástól eltérjen, avagy eljárás alá vont volt ügyvéd büntetőjogi felelősségét az ítéletben megállapítottaktól eltérően értékelje.
A kizárás büntetés alkalmazhatósága kapcsán a másodfokú tanács az alábbiakat állapította meg.
A régi FESZ (3/1998. (VI. 27.) MÜK Szabályzat) 1. § f) pont szerint „A kamarai tagság megszűnése – a halál esetét kivéve – az előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás elrendelését, valamint lefolytatását nem akadályozza. Ez esetben az eljárás lefolytatása és a kiszabott büntetéshez fűződő jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából az eljárás alá vont személy úgy tekintendő, mintha kamarai tag volna.”
Az Üttv. 113. § (2) bekezdése szerint „az ügyvédi kamarai tagság megszűnése, illetve a kamarai nyilvántartásból való törlés – az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel –, valamint az ügyvédi tevékenység szüneteltetése vagy felfüggesztése az előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás kezdeményezésének, lefolytatásának, a fegyelmi felelősség megállapításának, valamint a fegyelmi büntetés alkalmazásának nem akadálya.”
A fenti rendelkezésekből levonható, hogy mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályban lévő szabályok szerint a fegyelmi felelősség megállapításának az a feltétele, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd az elkövetéskor kamarai tagsággal rendelkezzen.
A fegyelmi vétség elkövetése okán kiszabható büntetések körét jelen ügy tekintetében az Üttv. 108. § határozza meg. A büntetés kiszabására vonatkozó előírásokat az Üttv. 109. § szabályozza, mely nem zárja ki a volt kamarai taggal szemben kizárás büntetés kiszabását.
A FESZ 1.5. pontja szerint „amennyiben az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszik lehetővé, úgy ezeket kell alkalmazni.” A másodfokú tanács osztotta az elsőfokú tanács álláspontját a tekintetben, hogy a kizárás büntetésre vonatkozó szabályok az Üttv. és a FESZ rendelkezései szerint kedvezőbbek eljárás alá vont volt ügyvéd számára, mivel a terhére jogerősen megállapított bűncselekmények elkövetése okán megállapítható fegyelmi vétség következményei az Üt. alapján súlyosabbak lennének az eljárás alá vont volt ügyvéd számára.
A másodfokú tanács az elsőfokú tanács által kiszabott kizárás fegyelmi büntetés nemét és mértékét az eljárás alá vont volt ügyvéd által elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak ítélte meg. E körben lényeges körülmény, hogy az elsőfokú tanács a büntetési tétel legalacsonyabb mértékét szabta ki eljárás alá vont volt ügyvéd terhére, ennél kedvezőbb döntést nem hozhatott.
E körben a másodfokú tanács szerint súlyosító tényezőként kell figyelembe venni, hogy az elkövetett fegyelmi vétségek szándékosak és ismétlődőek voltak, figyelemmel a büntetőjogi felelősség körében a folytatólagosság megállapítására, továbbá az eljárás alá vont volt ügyvéd fegyelmi előéletét, ami alapján korábban két alkalommal marasztalásra került. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd olyan, az ügyvédi hivatással, szakmájával összefüggésbe hozható bűncselekményeket követett el – utalva a pénzmosás tényállására –, melyek alkalmasak arra, hogy az ügyvédi hivatásról a társadalomban kialakult képet aláássák.
Enyhítő körülményként kell értékelni a korábbi fegyelmi büntetések tekintetében, hogy csak enyhébb büntetések kerültek kiszabásra az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben. Kiemelten enyhítő körülményt jelent, hogy jelentős idő telt el a fegyelmi vétség elkövetése és a fegyelmi felelősség elbírálása között. Enyhítő körülmény továbbá, hogy a vétség miatt egyéb jogkövetkezmény is alkalmazásra került eljárás alá vont volt ügyvéd terhére.
Fellebbezésében az eljárás alá vont volt ügyvéd sérelmezte a kétszeres büntetés tilalma elvének megsértését. A fegyelmi eljárás lefolytatására, fegyelmi vétség elkövetésének megállapítására, fegyelmi büntetés kiszabására vonatkozó jogszabályok, fegyelmi szabályzatok önálló felelősségi rendszerként ismerik el az ügyvédekre vonatkozó fegyelmi felelősséget. A büntető eljárás során kiszabott büntetés minden tekintetben független az ügyvédekre vonatkozó fegyelmi büntetésektől, ebből következően a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés nem számítható be a kizárás fegyelmi büntetésbe. A fegyelemi szabályzat az ügyvédi tevékenység felfüggesztése időtartamának beszámítását az eltérő eljárási rendeltetésére tekintettel nem teszi lehetővé más fegyelmi büntetésbe.
A fellebbezésben írt kétszeres büntetés alkalmazása az önálló ügyvédi fegyelmi felelősség érvényesítésére tekintettel megalapozatlan hivatkozás.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd méltányossági kérelmével, valamint a kiszabott büntetéssel kapcsolatban a másodfokú tanács rögzíteni kívánja, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés cc) pontja alapján „nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a mentesítés beálltától számított három évig.” Figyelemmel arra, hogy a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés a próbaidő leteltének napján következik be és az Üttv. hivatkozott szabálya szerint ezen időponttól számított három évig nem végezhet az érintett ügyvédi tevékenységet, ezért a másodfokú tanács megítélése szerint még amennyiben méltányosság gyakorlására lehetősége is lett volna és a kizárás büntetés felfüggesztéséről rendelkezett volna, az eljárás alá vont volt ügyvéd abban az esetben sem került volna kedvezőbb helyzetbe.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd által az eljárási költségek mérséklésére tett indítványnak a másodfokú tanács nem adott helyt. A FESZ 40.9/C szerint „a fegyelmi tanács a fegyelmi vétség tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy eljárási költség egy részének megfizetése alól a fegyelmi felelősségre vont személyt mentesítheti, illetve méltányolható okból az átalányköltség összegét mérsékelheti.” Tekintettel a fegyelmi vétség komoly tárgyi súlyára, a másodfokú tanács nem látott lehetőséget a költségek mérséklésére.
Tekintettel arra, hogy az elsőfokú tanács határozata a tényállást az alapul fekvő bizonyítékokkal alátámasztottan megfelelően feltárta, valamint abból helyes ténybeli és jogi következtetéseket vont le, ezért a másodfokú tanács a fellebbezésben foglalt határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek nem adott helyt, az elsőfokú tanács határozatát az Üttv. 138. § (1) bekezdése c) pontja alapján helybenhagyta.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 35.7. pontja és 40.2. bekezdés c) pontja alapján a másodfokú eljárás során felmerült 50.000 Ft kamarai átalány költség megfizetésére kötelezte a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet.
A másodfokú határozat jogerőre emelkedéséről a Másodfokú Fegyelmi Tanács a Fe. 35.5. pontja alapján rendelkezett.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja.
A határozat jogerős, és 2023. augusztus 21. napján végrehajtható.