A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. (...) ügyvéd fegyelmi ügyében a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2023. július 12. napján kelt 190/2023. PRFB számú határozata ellen a Pécsi Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosának 2023.augusztus 7. napján kelt fellebbezése alapján, a 2024. február 8. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2023. július 12. napján kelt 190/2023. PRFB. számú határozatát az alábbiak szerint változtatja meg:
A pénzbírság összegét 500.000,- Ft, azaz Ötszázezer Forint összegre felemeli.
Az elsőfokú eljárási költséget 30.000,- Ft, azaz Harmincezer Forintra mérsékli.
Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Pécsi Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000.- Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú átalányköltséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Pécsi Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen – az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint – előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa 190/2023.PRFB. szám alatt határozatot hozott eljárás alá vont ügyvéddel szemben és megállapította, hogy az eljárás alá volt ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, melynek során megsértette az alábbi normákat:
– Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) és 42–44. § rendelkezéseit
Ezért az elsőfokú fegyelmi tanács eljárás alá vont ügyvéddel szemben 300.000 Ft (háromszázezer forint) pénzbírságot szabott ki, valamint a fegyelmi tanács kötelezte, hogy 30 napon belül fizessen meg 80.000,- Ft (nyolcvanezer forint) eljárási átalány költséget.
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a lefolytatott bizonyítási eljárás és az eljárás anyagává tett okirati bizonyítékok alapján az alábbi – a határozata szempontjából releváns – tényállást állapította meg.
A Törvényszék, mint Cégbíróság a 2017. augusztus 15. napján kelt végzésével a (...) Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot Cg.02-09-(...) számon a közhiteles nyilvántartásba bejegyezte azzal, hogy a létesítő okirat kelte, valamint Y képviseleti jogosultságának kezdete 2017. augusztus 14. napja.
X és Y viszonya 2017. őszére megromlott, mivel Y több esetben nem teljesítette X utasításait, továbbá ebben az időszakban Y ismét epilepsziás rohamot kapott, amely miatt hosszabb időre kórházi kezelésre szorult. Erről X tudomással bírt, eljárás alá vont ügyvéd ugyanakkor nem.
X 2017. november 10. napját megelőzően, pontosan meg nem állapítható időpontban elhatározta, hogy Y üzletrészét átruháztatja egy másik személyre, aki ugyancsak névleg fogja képviselni a gazdasági társaságot. Erről eljárás alá vont ügyvédet X előzetesen nem tájékoztatta.
Ezt követően X egyeztetett ismerősével Z nyírpazonyi lakossal, akin keresztül X megszervezte, hogy a gazdasági társaság üzletrészének vevője Z ismerőse az ukrajnai Donyeckben elő V ukrán állampolgár legyen. X szándéka az volt, hogy az ukrán állampolgár a gazdasági társaságot Y-nal egyezően csak névleg fogja képviselni, az ukrán személynek ugyanis ténylegesen nem állt szándékában a cég működtetése.
Eljárás alá vont ügyvéd Z, valamint V-t nem ismerte korábban.
Ezt követően X telefonon értesítette a (...) Kft. alkalmazottját, akivel közölte, hogy Y megromlott egészségi állapota miatt értékesíteni szeretné üzletrészét.
A (...) Kft. alkalmazottja előkészítette az üzletrész átruházásához szükséges iratok tervezetét, majd X 2017. november 10. napján a kft. (...). szám alatti irodájába szállíttatta gépkocsival Y-ont és (...). Ugyanerre az időpontra Z a fenti címre szállította a magyar nyelvet nem beszélő V ukrán állampolgárt.
A (...) Kft. alkalmazottjának felkérésére az irodában megjelent (...) orosz tolmács is.
A (...) Kft. irodájában Y, (...) és az orosz nyelven nem beszélő Z jelenlétében X az orosz tolmács útján egyeztetést folytatott V ukrán állampolgárral és eljárás alá vont ügyvéddel arra vonatkozóan, hogy Y értékesíti, V ukrán állampolgár pedig megvásárolja Y 3.000.000,- Ft névértékű üzletrészét, Y ügyvezetői tisztségéről lemond, a gazdasági társaságban tagsága megszűnik, a társaság ügyvezetője és egyedüli tagja pedig a továbbiakban V lesz.
Az egyeztetésbe Y egyáltalán nem folyt bele, érdemben nem nyilatkozott a fenti kérdésekről, a háttérben maradt.
A megbeszélés során V a tolmácson keresztül érdeklődött arról, hogy mi a gazdasági társaság tevékenységi köre, amelyről eljárás alá vont ügyvéd V-t nem tájékoztatta, V a későbbiek során a tolmács által lefordított alapító okirat elnevezésű dokumentumból értesült arról, hogy mivel foglalkozik a gazdasági társaság, amelynek üzletrészét megvásárolja.
Eljárás alá vont ügyvéd a fenti megbeszélés alapján megszerkesztette és ellenjegyezte a 2017. november 10. napján kelt alapító tag határozata elnevezésű okiratot, amely szerint Y elhatározta, hogy értékesíti a 3.000.000,- Ft névértékű üzletrészét V ukrán állampolgárnak, egyúttal tagsága megszűnik a gazdasági társaságban, ügyvezetői tisztségéről lemond.
Eljárás alá vont ügyvéd továbbá elkészítette az eseti megbízás és tényállás peren kívül ügyben elnevezésű okiratot, amelyben őt, mint ügyvédet Y és V megbízzák azzal, hogy képviselje őket, azaz működjön közre a cég üzletrészének átruházása és a cégben bekövetkezett változások cégbíróságra történő bejegyzése érdekében. Eljárás alá vont ügyvéd okiratba foglalta azt, hogy Y a cég iratanyagát V-nek átadta. Y azonban a cég iratanyagával nem rendelkezett, az iratanyag átadására az ukrán állampolgár részére nem került sor, amelyről ugyanakkor eljárás alá vont ügyvédnek nem volt tudomása.
A (...) Kft. üzletrészének értékesítése érdekében eljárás alá vont ügyvéd elkészítette a 2017. november 10-i keltezésű üzletrész átruházási szerződést Y eladó és V vevő között. Az üzletrész átruházási szerződésben a fenti megbeszélés alapján az is rögzítésre került, hogy a szerződés megkötését megelőzően V 3.000.000,- Ft vételárat megfizetett y-nak, aki az okiratban nyilatkozott arról, hogy az összeget a szerződés megkötését megelőzően átvette. Ténylegesen azonban ilyen pénzmozgásra nem került sor Y és V között.
Eljárás alá vont ügyvéd 2017. november 10-i keltezéssel elkészítette a gazdasági társaság alapító okiratát, amelyben a korábbiakkal megegyező tevékenységi körök kerültek feltüntetésre azzal, hogy a gazdasági társaság törzstőkéje továbbra is 3.000.000,- Ft.
A törzsbetétként megjelölt 3.000.000,- Ft vonatkozásában az alapító okirat szerint V vállalta, hogy a cégbejegyzésig a társaság házipénztárába a 3.000.000,- Ft-ot készpénzben befizeti. V-nek ezen nyilatkozata ugyancsak valótlan volt, mivel ezen összeg befizetése eleve nem állt szándékában.
Eljárás alá vont ügyvéd elkészítette és ellenjegyezte V aláírásmintáját, továbbá elkészítette és ellenjegyezte azt az okiratot, amelyben V arról nyilatkozik, hogy az ügyvezetői tisztségről lemond.
A gazdasági társaság kézbesítési megbízottjaként V a Budapest, (...) 69. szám alatti (...) Kft-t jelölte meg, amely Kft. székhelyszolgáltatóként működött. A (...) Kft. ugyanakkor soha nem működött a székhelyszolgáltatás szerinti székhelyén, tényleges, valós gazdasági tevékenységet nem végezett ezt követően.
Eljárás alá vont ügyvéd által elkészített valamennyi okiratra záradékként rávezetésre került, hogy azokat (...) orosz nyelvre lefordította, az irat teljes tartalmát maradéktalanul megismerte, az okirat tartalmával tisztában van V ukrán állampolgár.
A megbeszélést követően eljárás alá vont ügyvéd az általa készített és ellenjegyzett okiratokat átadta a tolmács részére, akit felkért arra, hogy azok tartalmát ismertesse V ukrán állampolgárral, nem biztosított ugyanakkor elegendő időt a tolmács részére az iratok áttanulmányozására és lefordítására.
A tolmács, aki a szükséges jogi szaknyelvi ismeretekkel nem rendelkezett és az általa lefordítandó iratokat előzetesen nem kapta kézhez, a részére átadott iratok tartalmát – a rendelkezésére álló rövid időre figyelemmel – néhány mondatban összefoglalva lefordította V ukrán állampolgárnak orosz nyelvre. Az kétséget kizáróan nem volt megállapítható a bizonyítási eljárás alapján, hogy a tolmács valamennyi iratot – legalább lényegét összefoglalva – ne fordított volna le orosz nyelvre.
A fordítást követően Y, V, valamint a tolmács valamennyi okiratot aláírták eljárás alá vont ügyvéd jelenlétében.
A tolmács díjazását X fizette ki az irodából való távozásukat követően.
A gazdasági társaság képviseletét és egyszemélyes tagját illetően, továbbá a gazdasági társaság székhelye vonatkozásában történő változások bejegyzéséhez szükséges iratokat, aláírásukat követően – így az alapítói határozatot, a kézbesítési megbízottal kapcsolatos iratot, az aláírásmintát, a létesítő okiratot a változásokkal egybefoglalt szövegével, az ügyvédi meghatalmazást, az üzletrész megszerzéséhez előírt nyilatkozatot, a székhelyhasználat jogszerűségét igazoló iratot, a tagjegyzéket, Y ügyvezetői lemondó nyilatkozatát – eljárás alá vont ügyvéd azok ellenjegyzését követően 2017. november 10. napján a Pécsi Törvényszékre, mint Cégbíróságra benyújtotta.
2017. november 10. napján V határozatlan időre meghatalmazta X-et, mint a (...) Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója, hogy a társaság érdekeit előtérbe helyezve helyette és nevében bíróságok és hatóságok, valamint más gazdasági társaságok és természetes személyek előtt képviselje, helyette és nevében okiratot aláírjon, jognyilatkozatot tegyen, kezelje a cég bankszámláit, készpénzt fizessen be, készpénzt vegyen ki és utalásokat indítson, a társaság székhelyén történő mindennemű ügyintézést elvégezzen, a társaság ügyintézésében teljeskörűen eljárjon.
A gazdasági társaság üzletrészének átruházását követően sem X-nek, sem pedig V-nek a társaság újabb névleges cégvezetőjének nem volt célja a gazdasági társaság legális működtetése.
A benyújtott okiratok alapján a Törvényszék, mint Cégbíróság a 2017. december 07. napján kelt Cg..../11. számú végzésével a (...) Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság vonatkozásában a közhiteles nyilvántartásban a változás bejegyzés alapjául szolgáló adatokat 2017. november 10-i hatállyal átvezette.
Eljárás alá vont ügyvéd tisztában volt azzal, hogy az üzletrész átruházása során Y ügyleti akaratáról érdemi nyilatkozatot szóban egyáltalán nem tett, kizárólag a X és V közötti megbeszélés alapján készítette el az üzletrész átruházása, valamint az ügyvezető lemondása kapcsán az okiratokat, e körben elfogadta beleegyezésnek Y azon magatartását, hogy aláírta az okiratokat.
Y passzív magatartása, valamint X és V fellépése alapján eljárás alá vont ügyvéd számára nyilvánvaló volt, hogy V csupán névleg lesz a gazdasági társaság ügyvezetője, a cég ténylegesen X irányítása alatt áll. Erre vonatkozó, ezt a körülményt feltáró kérdéseket azonban nem tett fel a jelenlévők számára.
Eljárás alá vont ügyvéd ezen magatartásával közreműködött abban, hogy a cégnyilvántartásba, mint közhiteles nyilvántartásba valótlan adatok kerüljenek a cég új székhelyét, új vezető tisztségviselőjének személyét és a cég tevékenységét illetően is.
Eljárás alá vont ügyvéd mindezen körülmények alapján cselekménye lehetséges következményeit előre látta, azokat nem kívánta, de belenyugodott ezen következmények bekövetkezésébe.
A Járásbíróság .B. 2021/36. számú ítéletével a fenti tényállás alapján megállapította az eljárás alá vont ügyvéd büntetőjogi felelősségét 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342. § (1) bek. c) pont), ezért őt a bíróság 1 (egy) évre próbára bocsájtotta.
Az ítélet ellen felmentése iránt az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést jelentett be.
A másodfokon eljárt Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2022. október 19. napján meghozott Bf./2022/7. számú ítéletével a Járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács az alábbi fegyelmi vétségek elkövetését állapította meg.
Az Üttv. 107. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a fenti tényállásban rögzített szándékos magatartásával megszegte az ügyvédi tevékenységből eredő, jogszabályban rögzített kötelezettségeit, nevezetesen
– az Üttv. 1. § (3) bekezdését, miszerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni, valamint
– az Üttv. 42–44. §-aiban foglalt, az okiratszerkesztésre és okirati ellenjegyzésre vonatkozó rendelkezéseket,
melyek alapján 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A büntetés mértékének megállapításakor az Elsőfokú Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte korábbi fegyelmi büntetéseit.
A büntetés mértékének megállapításánál nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a jelentős időmúlást.
Ezt követően a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke utasította a vezető fegyelmi biztost a határozat elleni fellebbezésre, a kiszabott büntetés súlyosbítása iránt. Álláspontja szerint a közokirathamisítás bűncselekmény elkövetése miatt súlyosabb büntetés kiszabása indokolt, mivel az eljárás alá vont ügyvéd cselekménye kirívó és összeegyeztethetetlen az ügyvédi tevékenységgel, valamint a fegyelmi tanács nem kellő súllyal értékelte a korábbi fegyelmi büntetéseket.
Erre tekintettel a vezető fegyelmi biztos fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, melyben kérte a másodfokú fegyelmi tanácsot az elsőfokú fegyelmi bizottság határozatának megváltoztatására, s a kiszabott pénzbírság fegyelmi büntetés súlyosbítására, tekintettel arra, hogy a kiszabott büntetés álláspontja szerint nem áll arányban az elkövetett cselekmény súlyával. Eljárás alá vont ügyvéd az Elsőfokú Fegyelmi Bizottság határozata ellen nem fellebbezett.
Az iratok felterjesztésre kerültek a Magyar Ügyvédi Kamara részére. Az Országos Fegyelmi Főbiztos az alábbi észrevételeket tette a fellebbezéssel kapcsolatban:
– Észrevételében előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az adott bűncselekményeket 2017. november 10. napján követte el. Ebben az esetben az elkövetéskor az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Üt.) volt hatályban. Az Üttv. 2018. január 1. napjától hatályos. A Fegyelmi Szabályzata 1.4. pontja úgy rendelkezik, hogy a fegyelmi vétség elkövetési idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, az 1.5. pontja alapján pedig, amennyiben az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján már enyhébb büntetés kiszabása is lehetséges, úgy azokat kell alkalmazni.
– Álláspontja szerint, az elkövetéskor hatályban volt Üt. enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé, tekintettel arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a fegyelmi eljárásban maximálisan kiszabható pénzbírság összege 600.000,- Ft volt. Emiatt indítványozta azt, hogy a fegyelmi tanács abban változtassa meg az elsőfokú határozatot, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása kapcsán nem az Üttv., hanem az Üt. rendelkezéseit kell figyelembe venni.
– Egyebekben elfogadja a vezető fegyelmi biztos fellebbezésében foglaltakat, az ügyvédi hivatás gyakorlójával szemben a jogalkotó magasabb elvárást támaszt. Ügyvédi esküjével szembe helyezkedik az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenysége gyakorlása során a szakmai kötelességeit nem lelkiismeretesen és a legjobb tudása szerint gyakorolja, hanem azzal ellentétesen, közbizalom elleni bűncselekményben működik közre. Erre tekintettel indítványozta magasabb összegű pénzbírság kiszabását azzal, hogy annak összege maximum 600.000,- Ft lehet, valamint, hogy eljárás alá vont ügyvéd a másodfokú fegyelmi eljárással felmerült költségeket viselje.
Eljárás alá vont ügyvéd 2024. február 7. napján beadványt terjesztett elő, melyben előadta, hogy álláspontja szerint eltúlzott az Országos Fegyelmi Főbiztos indítványa és az első fokon kiszabott pénzbírság alkalmazása is kellő mértékű szankció az elkövetett fegyelmi vétségre tekintettel. Hangsúlyozta az időmúlást és azt, hogy jogerősen intézkedés került kiszabásra vele szemben a büntetőeljárásban. Hivatkozott arra, hogy a pénzbírság kiszabása úgy történt meg a fegyelmi határozatban, hogy a jövedelmi viszonyai, családi állapota nem került feltárásra, melyre nézve nyilatkozatot tett. Előadta, hogy egyedülálló. Erre tekintettel kérte az első fokú fegyelmi határozat helybenhagyását. Hangsúlyozta, hogy a nagyobb összegű pénzbírság megfizetése esetén a napi megélhetése kerül veszélybe.
A Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa 2024. február 8. napján az ügyben tárgyalást tartott, melyen az eljárás alá vont ügyvéd nem jelent meg. Az iratok ismertetését követően az Országos Fegyelmi Főbiztos a korábban előterjesztett indítványát fenntartotta.
A másodfokon eljárt fegyelmi tanács az egész ügyet áttekintette, az összes iratot ismertette. A határidőben fellebbezés miatt érdemben kellett állást foglalni az ügyben, figyelembe véve az Országos Fegyelmi Főbiztos és az Eljárás alá vont ügyvéd észrevételeit.
Az előterjesztett fellebbezés alapos.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállással egyetértett.
Azonban tévedett az Elsőfokú Fegyelmi Tanács abban, hogy eljárás alá vont ügyvéd cselekménye kapcsán az Üttv. rendelkezéseit tekintette irányadónak. Mint ahogyan arra az Országos Fegyelmi Főbiztos is hivatkozott, az Üttv. 2018. január 1. napjától hatályos. Az eljárás alá vont ügyvéd az adott bűncselekményeket 2017. november 10. napján követte el, amikor az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Üt.) volt hatályban.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: FESZ) 1.4 pontja úgy rendelkezik, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására – jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az 1.5. pont szerint, amennyiben az elbírálásakor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek vagy enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszik lehetővé, úgy ezeket kell alkalmazni.
Ennek alapján azt kellett a másodfokú fegyelmi tanácsnak eldönteni, hogy melyik jogszabály rendelkezései eredményezik az enyhébb büntetés kiszabását. E körben a másodfokú fegyelmi tanács osztotta az országos fegyelmi főbiztos álláspontját, amely szerint a fegyelmi vétség elkövetésekor hatályban volt 3/1998. (VI. 27.) MÜK Szabályzat a fegyelmi eljárásról (továbbiakban: régi FESZ) enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé. Ennek alapvető oka, hogy az Üttv rendelkezései alapján a pénzbírság maximális összege 1.000.000,- Ft, míg az Üt. rendelkezései alapján az elkövetés időpontjában a fegyelmi eljárásban maximálisan kiszabható pénzbírság összege 600.000,- Ft.
A fentiek alapján a jelen fegyelmi eljárásban az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Üt.) rendelkezései az irányadóak.
Az Üt. az alábbiak szerint rendelkezik:
– 37. § Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, a) aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi
– 3. § (2) Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
– 27. § (1) Az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy a) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel
Tekintettel arra, hogy a Másodfokú Fegyelmi Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállással egyetértett, így a Másodfokú Fegyelmi Tanács annyiban változtatja meg az elsőfokú határozatot, hogy cselekményével az eljárás alá vont ügyvéd az Ütv. 37. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget követett el, ugyanis megsértette az Ütv. 3. § (2) bekezdésének és 27. § (1) bekezdésének a) pontjába foglalt kötelezettségét.
A büntetéskiszabási szempontok körében a Másodfokú Fegyelmi Tanács részben értett egyet az Elsőfokú Fegyelmi Tanács döntésével.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács nem vette kellő mértékben figyelembe az elkövetett bűncselekmény jellegét és súlyát. Kiemeli a Másodfokú Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett bűncselekményeket az Ütv. 37. § rendelkezéseinek figyelembevételével akként szükséges értékelni, hogy azok az ügyvédi minőségben elkövetett bűncselekmények között milyen súllyal bírnak. Az ügyvéd által elkövetett okirathamisítás, mint szándékos bűncselekmény a fegyelmi felelősség szempontjából kirívónak tekinthető. Az ügyvéd nem járhat közbe valótlan adatok, tények közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében. Az ilyen tevékenység súlyosan veszélyezteti az ügyvédi hivatás tekintélyét és méltatlan az ügyvédi hivatáshoz.
Nagyobb fokú súllyal szükséges figyelembe venni büntetést súlyosbító körülményként az eljárás alá vont ügyvéd korábbi fegyelmi eljárásait a következők miatt. Eljárás alá vont ügyvéd 2012. november 16. napja óta tevékenykedik ügyvédként. A bejegyzését követő évben már fegyelmi ügyben figyelmeztetést kapott. A következő években pénzbírságok kerültek fegyelmi eljárásban kiszabásra. (...) Jelen eljárásban értékelt cselekményt 2017. novemberében követte el. Eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédkénti bejegyzését követően folyamatosan vét a szakma szabályai ellen, a jelen cselekmény elkövetését követően is marasztalták fegyelmi eljárásban.
Nyomatékos enyhítő körülményként szükséges figyelembe venni a jelentős időmúlást, amely nem értékelhető az eljárás alá vont ügyvéd terhére. Az eljárás alá vont ügyvéd a személyi körülményeire kizárólag a 2024. február 7. napján előterjesztett beadványában nyilatkozott, azonban azzal kapcsolatos iratokat, igazolásokat nem csatolt, így azokat a Másodfokú Fegyelmi Tanács nem tudta figyelembe venni.
Figyelemmel az idő múlására, az eljárás alá vont ügyvéd korábbi fegyelmi eljárásaira, az azokban kiszabott büntetésekre, valamint a fegyelmi vétség súlyára, a Másodfokú Fegyelmi Tanács kizárólag a pénzbírság maximális összegéhez közeli pénzbírság kiszabását tartja megfelelő fegyelmi büntetésnek. Tekintettel arra, hogy a korábban hivatkozott jogszabályok alapján a pénzbírság maximálisan kiszabható összege 600.000,- Ft, így a Másodfokú Fegyelmi Tanács a pénzbírság összegét ehhez közeli 500.000,- Ft. összegben határozta meg.
Az elsőfokú eljárás során felmerült eljárási költség 30.000,- Ft-ra történő mérséklésére a Másodfokú Fegyelmi Tanács arra tekintettel látott lehetőséget, hogy az elsőfokú eljárásban tárgyalás tartására nem került sor.
A kifejtettek alapján a Másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú fegyelmi határozatot az Fegyelmi Eljárási Szabályzat 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem kereti között bírálta felül, és az Ütv. 60. § (3) bekezdése alapján változtatta meg és határozott az ügy érdemében.
A másodfokú eljárásban felmerült költség az Ütv. 64. § (2) bekezdés és a Fegyelmi Eljárási Szabályzat 40.2. c), valamint a 40.9 pontjain alapul.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üt. 60. § (5) bekezdése biztosítja (...).
A határozat 2024. február 8. napján jogerős és 2024. április 16. napján végrehajtható.