A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2023. június 5. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A bejelentés és az előzetes vizsgálat:
A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviseleti tevékenységét kifogásolta.
A bejelentés alapján a vezető fegyelmi biztos 2022. december 12-én elrendelte az előzetes vizsgálatot, egyben felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy az ügyre vonatkozó iratokat 8 napon belül küldje meg.
A bejelentő bejelentését 2022. december 14-én érkezett beadványában kiegészítette.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2023. január 2-án terjesztette elő igazoló jelentését, amelyben fegyelmi felelősségét vitatta, csatolta az ügyre vonatkozó iratait. A bejelentés kiegészítésre tekintettel az eljárás alá vont ügyvéd a 2023. január 10-én kelt beadványában igazoló jelentését kiegészítette.
A fegyelmi biztos a 2023. február 3-án kelt határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett, amelyet az eljárás alá vont ügyvéd 2023. február 22. napján vett át, a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatról a fegyelmi biztos 2023. február 22-én értesítette a bejelentőt.
A fegyelmi tanács elnöke 2023. március 23-án elrendelte a vizsgálat kiegészítését, amelynek nyomán a fegyelmi biztos 2023. április 19-én terjesztette elő kiegészített fegyelmi eljárást kezdeményező határozatát. A határozatot az eljárás alá vont ügyvéd 2023. május 9. napján vette át.
A megállapított tényállás:
A bejelentő és volt férje házasságát a bíróság 2016. február 26. napján felbontotta. Az ítélet a kihirdetése napján, 2016. február 26. napján jogerőre emelkedett. Felek házasságából két gyermek született. A lánygyermek a bejelentő, a fiúgyermek az apa gondozásába került. A bírósági tárgyalási jegyzőkönyv rögzíti, hogy – a gyermekek elhelyezésére tekintettel – feleknek egymással szemben különbözeti tartásdíj iránti igényük nincs, egy gyermekre 40.000 Ft tartásdíjat határoznak meg. A gyermektartásdíjjal kapcsolatban a bíróság nem hozott jóváhagyó végzést.
Peres felek utolsó közös lakóhelye a bejelentő és két gyermeke osztatlan közös tulajdonában áll.
A bejelentő volt férje, mint felperes eljárást indított a bejelentő, mint alperes ellen a külföldi bíróság előtt, amelyben kérte a lánygyermekkel kapcsolatban a bontóperben eljárt bíróság által jóváhagyott egyezség szerinti kapcsolattartási jogának módosítását.
A bíróság a felperes kérelmét elutasította, egyúttal kötelezte felperest, hogy fizesse meg a bejelentőnek, mint alperesnek a leánygyermek után a 2016. március és 2017. december közötti időszakra vonatkozó gyermektartásdíj-hátralékot, a bontóperi eljárásban megkötött megállapodás szerint havi 40.000 Ft, összesen 880.000 Ft összegben. A bíróság kötelezte a felperest, hogy az alperesnek továbbra is fizesse a havi 40.000 Ft gyermektartásdíjat, ezen túl kötelezte a felperest további havi 500 CHF gyermektartásdíj megfizetésére is. A bíróság határozata alapján a bejelentő a volt férje ellen végrehajtási eljárást indított.
A bejelentő a lánygyermekkel időközben külföldre költözött. A központi nyilvántartás szerint a külföldi cím bejelentésének dátuma: 2018. január 11., a bejelentő 2019. július 10. napján kiállított lakcím igazolványa szerint lakóhelye: „Külföldi cím”.
A végrehajtási eljárás eredményeképpen a követelés 9.894.365 Ft összegben a bejelentő volt férjétől behajtásra került, a végrehajtó az eljárást 2021. április 07-én befejezte.
2021. február 16. napján a bejelentő volt férje megbízta az eljárás alá vont ügyvéd irodáját, hogy a bejelentővel szemben végrehajtási eljárásban, gyámhatósági eljárásban képviselje, egyúttal átadta az ügyvédnek a megelőző hat év peres, nemperes és végrehajtási iratait. Az ügyvédi megbízási szerződés mind a bejelentő, mind a lánygyermek vonatkozásában rögzíti, hogy mindketten magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, külföldi címen tartózkodó magyar állampolgárok.
2021. március 10. napján a bejelentő volt férje megbízta és meghatalmazta az eljárás alá vont ügyvédi irodáját, hogy a bontóperben hozott egyezség alapján végrehajtási eljárást kezdeményezzen a bejelentővel szemben a fiúgyermek után járó tartásdíj tárgyában. Az ügyvédi megbízási szerződés mind a bejelentő, mind a lánygyermek vonatkozásában rögzíti, hogy mindketten magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, külföldi címen tartózkodó magyar állampolgárok.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2021. május 11. napján végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelemmel fordult a bírósághoz és kérte a jóváhagyott egyezség alapján a bejelentő végrehajtás alá vonását, hivatkozással a külföldi bíróság határozatára is. A bíróság a 2021. augusztus 16-ai végzésével a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelmét megtagadta. A végzés indokolása rámutat, hogy az alapiratokból megállapíthatóan a bíróság jogerős határozata a bejelentőt gyermektartásdíj fizetésére nem kötelezi, sőt egyik fél részére sem tartalmaz fizetési kötelezettséget. A bíróság megállapította, hogy a bejelentővel szemben marasztaló, kötelezést tartalmazó határozat nem született, így vele szemben a végrehajtás általános feltételei nem állnak fenn.
A bejelentő volt férje – az eljárás alá vont ügyvéd útján előterjesztett – fellebbezése nyomán a végzést a törvényszék, mint másodfokú bíróság 2022. január 11-én meghozott végzésével helybenhagyta. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az eljárásban az nem vizsgálható, hogy a külföldi bíróság milyen jogi és ténybeli alapokon kötelezte a bejelentő volt házastársát, a külföldi eljárás felperesét a 40.000 Ft összegű, illetve azon felüli további gyermektartásdíj megfizetésére.
2021. június 9. napján a bejelentő volt házastársa megbízta és meghatalmazta az eljárás alá vont ügyvéd irodáját, hogy a bejelentővel szemben a lánygyermekkel kapcsolatos gyermektartásdíj tárgyában peren kívüli egyeztetés, levelezés tárgyában képviselje. Az ügyvédi meghatalmazás mind a bejelentő, mind a lánygyermek vonatkozásában rögzíti, hogy mindketten magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, külföldi címen tartózkodó magyar állampolgárok.
2021. október 26. napján a bejelentő volt házastársa megbízta és meghatalmazta az eljárás alá vont ügyvéd irodáját, hogy a bejelentővel szemben gyermektartásdíj-hátralék behajtása érdekében fizetési meghagyásos eljárásban a képviseletét lássa el. Az ügyvédi meghatalmazás és az ügyvédi megbízási szerződés is a bejelentő lakcímeként a házastársak utolsó közös lakóhelyét jelöli meg.
Az ügyvédi megbízási szerződés 1.1. pontja szerint a bejelentő volt házastársa a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján öt évre visszamenőleg havi 40.000 Ft megfizetésére, továbbá a külföldi bíróság eljárását jogalapnak tekintve, 2018. január 13-tól 2021. október hónapig havi 500 CHF megfizetésére kívánt fizetési meghagyásos eljárást indítani a bejelentővel szemben.
2021. november 17. napján eljárás alá vont ügyvéd fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a bejelentővel szemben gyermektartásdíj jogcímén, 2.400.000 Ft és járulékai erejéig, A bejelentő lakcímeként a házastársak utolsó közös lakhelyét feltüntetve.
A közjegyző a fizetési meghagyást kibocsátotta. A fizetési meghagyás „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, majd 2022. január 07. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az eljárás alá vont ügyvéd kérelmére a végrehajtási lapot a közjegyző 2022. március 14-én kiállította.
A végrehajtási eljárás során a bejelentő pénzforgalmi számláját – 3.086.436 Ft erejéig – lefoglalta és a házastársak utolsó közös lakhelyéül szolgáló ingatlanra végrehajtási jogot jegyeztetett be.
A bejelentő 2022 nyarán kézbesítési kifogást terjesztett elő, melyben előadta, hogy Magyarországon sem lakcíme, sem tartózkodási címe, sem kézbesítési címe nincs. A közjegyző a kézbesítési kifogásnak helyt adott és a fizetési meghagyás jogerejét megállapító határozatát hatályon kívül helyezte, majd a bejelentővel szemben kiállított végrehajtási lapot is visszavonta.
2021. november 18. napján az eljárás alá vont ügyvéd fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a bejelentővel szemben rokontartásdíj jogcímén, 7.820.000 Ft és járulékai erejéig, a bejelentő lakcímeként a házastársak utolsó közös lakhelyét feltüntetve.
A közjegyző a fizetési meghagyást kibocsátotta. A fizetési meghagyás „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, majd 2022. január 14. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az eljárás alá vont ügyvéd kérelmére a végrehajtási lapot a közjegyző 2022. március 11-én kiállította.
A végrehajtási eljárás során a bejelentő pénzforgalmi számláját – 9.406.539 Ft erejéig – lefoglalta és a házastársak utolsó közös lakhelyéül szolgáló ingatlanra végrehajtási jogot jegyeztetett be.
A bejelentő 2022 nyarán kézbesítési kifogást terjesztett elő, melyben előadta, hogy Magyarországon sem lakcíme, sem tartózkodási címe, sem kézbesítési címe nincs. A közjegyző a kézbesítési kifogásnak helyt adott és a fizetési meghagyás jogerejét megállapító határozatát hatályon kívül helyezte, majd a bejelentővel szemben kiállított végrehajtási lapot is visszavonta.
A bejelentő 2022. július 04. napján feljelentést tett okirathamisítás gyanúja miatt, és polgári jogi igényként 807.247 Ft összeget jelölt meg.
A Fegyelmi Tanács a fenti tényállást a bejelentés és mellékletei, az eljárás alá vont ügyvéd észrevétele és mellékletei, továbbá a bejelentő volt házastársa tanúvallomása alapján állapította meg.
A tényállás tekintetében a mérlegelés tárgyát alapvetően az képezte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tudott-e, illetve tudnia kellett-e arról, hogy a bejelentő változatlanul külföldi lakcímen lakik, így vele szemben a fizetési meghagyás kibocsátásának akadálya van. Az eljárás alá vont ügyvéd azt adta elő, hogy őt megbízója tájékoztatta a bejelentő Magyarországra történő visszaköltözéséről és kifejezetten utasította, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben az utolsó közös lakhelyüket jelölje meg. Emellett mindkét kibocsátott fizetési meghagyás „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a közjegyzőhöz.
Miután az ügyvédnek nincs kötelezettsége arra, hogy az ellenérdekű fél lakóhelyéről a központi nyilvántartás adataiból tájékozódjon, a mérlegelés eredményeként a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem bírt tudomással arról, hogy megbízója előadásával ellentétben a bejelentő változatlanul külföldön lakik.
A fegyelmi biztos végindítványa:
Végindítványában a fegyelmi biztos az eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd tudomással bírt arról, hogy a bejelentőnek nincs magyarországi kézbesítési lakcíme.
Erre enged következtetni az, hogy a korábbi megbízási szerződésekben rendre a külföldi cím van feltüntetve, amely adatot az eljárás alá vont ügyvéd a gyámhatóságtól szerezte meg. Az eljárás alá vont ügyvéd nem járt el kellő gondossággal akkor, amikor pusztán megbízója előadására hagyatkozva nyújtott be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy valótlan tény kerüljön közokiratba. Magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, 1. § (5) bekezdését, 39. § (4) bekezdését, valamint a Ptk. 6:273. § (3) bekezdésében foglaltakat, ezzel 4 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd írásbeli nyilatkozatai fenntartása mellett az eljárás megszüntetésére tett indítványt. Fenntartotta, hogy nem volt oka kétségbe vonni megbízója tényelőadását a bejelentő hazaköltözéséről.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos végindítványa nem alapos.
Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az Üttv. 1. § (5) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlása nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre.
Az Üttv. 39. § (4) bekezdése szerint a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd köteles megtagadni az ügyfél utasításának végrehajtását, ha az jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul.
A Ptk. 6:273. § (3) bekezdése szerint, ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Meg kell tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértésére vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A Pp. 137. § (2) bekezdése szerint a bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a címzett az iratot nem vette át – postai szolgáltató útján történő kézbesítés esetén az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza – az iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Az eljárás megszüntetése alapvetően a fegyelmi biztos és Fegyelmi Tanács eltérő ténybeli megítélésén alapul. A Fegyelmi Tanács megítélése szerint határozati bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tudomással bírt a bejelentő tényleges kézbesítési címéről. Emellett a fizetési meghagyás mindkét esetben „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza, amely megerősíthette az eljárás alá vont ügyvédet abban, hogy a megbízója által megadott kézbesítési cím helyes. Amennyiben a fizetési meghagyások a tényleges helyzetnek megfelelően „elköltözött” vagy „címzett ismeretlen” jelzéssel érkeztek volna vissza, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésére nem is került volna sor.
Jelen ügy vizsgálata során a Fegyelmi Tanács is számos aggályos körülményt észlelt.
Aggályos, hogy egy bírósági ítélettel azonos hatályú egyezségben foglalt megállapodást miért kell fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíteni. Aggályos, hogy milyen megfontolásból kezdeményez az eljárás alá vont ügyvéd egy külföldi bíróság által egy 2002-ben született gyermek vonatkozásában megítélt rokontartási díjjal egyezően fizetési meghagyást Magyarországon egy 1997-ben született gyermek vonatkozásában. Végül aggályos az, hogy a Ptk. 4:208. § (3) bekezdésében foglaltak ellenére miért 5 évre visszamenőleg kér az eljárás alá vont ügyvéd gyermektartást. Ezen aggályok tisztázására ugyanakkor kizárólag polgári jogvita keretében, bíróság előtti eljárásban kerülhet sor, ezek mikénti megítélésre a Fegyelmi Tanácsnak nincs hatásköre.
Miután a Fegyelmi Tanács nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása jogszabály megkerülésére irányult, – fegyelmi vétség bizonyítottságának hiányában – a fegyelmi eljárást az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján az eljárás alá vont ügyvéddel szemben megszüntette.
Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az eljárást megszüntette, a költségeket az Üttv. 142. § (1) bekezdése alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.
A Fegyelmi Tanács határozata 2023. szeptember 5. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2023. F. 132.)